Salme 109
1 Til Sangmesteren. Af David. En Salme. Du min Lovsangs Gud, vær ej tavs!
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 Thi en gudløs, svigefuld Mund har de aabnet imod mig, taler mig til med Løgntunge,
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 med hadske Ord omringer de mig og strider imod mig uden Grund;
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 til Løn for min Kærlighed er de mig fjendske, skønt jeg er idel Bøn;
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 de gør mig ondt for godt, gengælder min Kærlighed med Had.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Straf ham for hans Gudløshed, lad en Anklager staa ved hans højre,
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 lad ham gaa dømt fra Retten, hans Bøn blive regnet for Synd;
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 hans Livsdage blive kun faa, hans Embede tage en anden;
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 hans Børn blive faderløse, hans Hustru vorde Enke;
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 hans Børn flakke om og tigge, drives bort fra et øde Hjem;
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 Aagerkarlen rage efter alt, hvad han har, og fremmede rane hans Gods;
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 ingen være langmodig imod ham, ingen ynke hans faderløse;
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 hans Afkom gaa til Grunde, hans Navn slettes ud i næste Slægt;
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 lad hans Fædres Skyld ihukommes hos HERREN, lad ikke hans Moders Synd slettes ud,
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 altid være de HERREN for Øje; hans Minde vorde udryddet af Jorden,
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 fordi det ej faldt ham ind at vise sig god, men han forfulgte den arme og fattige og den, hvis Hjerte var knust til Døde;
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 han elsked Forbandelse, saa lad den naa ham; Velsignelse ynded han ikke, den blive ham fjern!
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 Han tage Forbandelse paa som en Klædning, den komme som Vand i hans Bug, som Olie ind i hans Ben;
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 den blive en Dragt, han tager paa, et Bælte, han altid bærer!
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Det være mine Modstanderes Løn fra HERREN, dem, der taler ondt mod min Sjæl.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 Men du, o HERRE, min Herre, gør med mig efter din Godhed og Naade, frels mig for dit Navns Skyld!
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 Thi jeg er arm og fattig, mit Hjerte vaander sig i mig;
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 som Skyggen, der hælder, svinder jeg bort, som Græshopper rystes jeg ud;
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 af Faste vakler mine Knæ, mit Kød skrumper ind uden Salve;
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 til Spot for dem er jeg blevet, de ryster paa Hovedet, naar de ser mig.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Hjælp mig, HERRE min Gud, frels mig efter din Miskundhed,
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 saa de sander, det var din Haand, dig, HERRE, som gjorde det!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Lad dem forbande, du vil velsigne, mine Uvenner vorde til Skamme, din Tjener glæde sig;
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 lad mine Fjender klædes i Skændsel, iføres Skam som en Kappe!
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Med min Mund vil jeg højlig takke HERREN, prise ham midt i Mængden;
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 thi han staar ved den fattiges højre at fri ham fra dem, der dømmer hans Sjæl.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
