Salme 106
1 Halleluja! Lov HERREN, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Hvo kan opregne HERRENS vældige Gerninger, finde Ord til at kundgøre al hans Pris?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Salige de, der holder paa Ret, som altid øver Retfærdighed!
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Husk os, HERRE, naar dit Folk finder Naade, lad os faa godt af din Frelse,
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 at vi maa se dine Udvalgtes Lykke, glæde os ved dit Folks Glæde og med din Arvelod prise vor Lykke!
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vi syndede som vore Fædre, handlede ilde og gudløst.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Vore Fædre i Ægypten ænsede ej dine Undere, kom ikke din store Miskundhed i Hu, stod den Højeste imod ved det røde Hav.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Dog frelste han dem for sit Navns Skyld, for at gøre sin Vælde kendt;
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 han trued det røde Hav, og det tørrede ud, han førte dem gennem Dybet som gennem en Ørk;
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 han fried dem af deres Avindsmænds Haand og udløste dem fra Fjendens Haand;
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 Vandet skjulte dem, som trængte dem, ikke een blev tilbage af dem;
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 da troede de paa hans Ord og kvad en Sang til hans Pris.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Men de glemte snart hans Gerninger, biede ej paa hans Raad;
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 de grebes af Attraa i Ørkenen, i Ødemarken fristed de Gud;
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 saa gav han dem det, de kræved, og sendte dem Lede i Sjælen.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 De bar Avind mod Moses i Lejren, mod Aron, HERRENS hellige;
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Jorden aabned sig, slugte Datan, lukked sig over Abirams Flok;
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Ilden rasede i deres Flok, Luen brændte de gudløse op.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 De laved en Kalv ved Horeb og tilbad det støbte Billed;
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 de bytted deres Herlighed bort for et Billed af en Okse, hvis Føde er Græs;
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 de glemte Gud, deres Frelser, som øvede store Ting i Ægypten,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 Undere i Kamiternes Land, frygtelige Ting ved det røde Hav.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Da tænkte han paa at udrydde dem, men Moses, hans udvalgte Mand, stilled sig i Gabet for hans Aasyn for at hindre, at hans Vrede lagde øde.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 De vraged det yndige Land og troede ikke hans Ord,
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 men knurrede i deres Telte og hørte ikke paa HERREN;
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 da løfted han Haanden og svor at lade dem falde i Ørkenen,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 splitte deres Sæd blandt Folkene, sprede dem rundt i Landene.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 De holdt til med Ba'al-Peor og aad af de dødes Ofre;
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 de krænked ham med deres Gerninger, og Plage brød løs iblandt dem.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Da stod Pinehas frem og holdt Dom, og Plagen blev bragt til at standse,
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 og det regnedes ham til Retfærdighed fra Slægt til Slægt, evindelig.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 De vakte hans Vrede ved Meribas Vand, og for deres Skyld gik det Moses ilde;
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 thi de stod hans Aand imod, og han talte uoverlagte Ord.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 De udrydded ikke de Folk, som HERREN havde sagt, de skulde,
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 med Hedninger blanded de sig og gjorde deres Gerninger efter;
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 deres Gudebilleder dyrkede de, og disse blev dem en Snare;
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 til Dæmonerne ofrede de, og det baade Sønner og Døtre;
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 de udgød uskyldigt Blod, deres Sønners og Døtres Blod, som de ofred til Kana'ans Guder, og Landet blev smittet ved Blod;
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 de blev urene ved deres Gerninger, bolede ved deres idrætter.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Da blev HERREN vred paa sit Folk og væmmedes ved sin Arv;
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 han gav dem i Folkenes Haand, deres Avindsmænd blev deres Herrer;
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 deres Fjender voldte dem Trængsel, de kuedes under deres Haand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Han frelste dem Gang paa Gang, men de stod egensindigt imod og sygnede hen i Brøden;
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 dog saa han til dem i Trængslen, saa snart han hørte dem klage;
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 han kom sin Pagt i Hu og ynkedes efter sin store Miskundhed;
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 han lod dem finde Barmhjertighed hos alle, der tog dem til Fange.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Frels os, HERRE vor Gud, du samle os sammen fra Folkene, at vi maa love dit hellige Navn, med Stolthed synge din Pris.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Lovet være HERREN, Israels Gud, fra Evighed og til Evighed! Og alt Folket svare Amen!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
