Ordsprogene 8
1 Mon ikke Visdommen kalder, løfter Indsigten ikke sin Røst?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 Oppe paa Høje ved Vejen, ved Korsveje træder den frem;
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 ved Porte, ved Byens Udgang, ved Dørenes Indgang raaber den:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Jeg kalder paa eder, I Mænd, løfter min Røst til Menneskens Børn.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 I tankeløse, vind jer dog Klogskab, I Taaber, saa faa dog Forstand!
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Hør, thi jeg fører ædel Tale, aabner mine Læber med retvise Ord;
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 ja, Sandhed taler min Gane, gudløse Læber er mig en Gru.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Rette er alle Ord af min Mund, intet er falskt eller vrangt;
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 de er alle ligetil for den kloge, retvise for dem der vandt Indsigt.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Tag ved Lære, tag ikke mod Sølv, tag mod Kundskab fremfor udsøgt Guld;
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 thi Visdom er bedre end Perler, ingen Skatte opvejer den.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Jeg, Visdom, er Klogskabs Nabo og raader over Kundskab og Kløgt.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 HERRENS Frygt er Had til det onde. Jeg hader Hovmod og Stolthed, den onde Vej og den falske Mund.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Jeg ejer Raad og Visdom, jeg har Forstand, jeg har Styrke.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Ved mig kan Konger styre og Styresmænd give retfærdige Love;
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 ved mig kan Fyrster raade og Stormænd dømme Jorden.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Jeg elsker dem, der elsker mig, og de, der søger mig, finder mig.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Hos mig er der Rigdom og Ære, ældgammelt Gods og Retfærd.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Min Frugt er bedre end Guld og Malme, min Afgrøde bedre end kosteligt Sølv.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Jeg vandrer paa Retfærds Vej, midt hen ad Rettens Stier
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 for at tildele dem, der elsker mig, Gods og fylde deres Forraadshuse.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Mig skabte HERREN først blandt sine Værker, i Urtid, førend han skabte andet;
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 jeg blev frembragt i Evigheden, i Begyndelsen, i Jordens tidligste Tider;
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 jeg fødtes, før Verdensdybet var til, før Kilderne, Vandenes Væld, var til;
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 førend Bjergene sænkedes, før Højene fødtes jeg,
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 førend han skabte Jord og Marker, det første af Jordsmonnets Støv.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Da han grundfæsted Himlen, var jeg hos ham, da han satte Hvælv over Verdensdybet.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Da han fæstede Skyerne oventil og gav Verdensdybets Kilder deres faste Sted,
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 da han satte Havet en Grænse, at Vandene ej skulde bryde hans Lov, da han lagde Jordens Grundvold,
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 da var jeg Fosterbarn hos ham, hans Glæde Dag efter Dag; for hans Aasyn leged jeg altid,
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 leged paa hans vide Jord og havde min Glæde af Menneskens Børn.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Og nu, I Sønner, hør mig! Vel den, der vogter paa mine Veje!
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hør paa Tugt og bliv vise, lad ikke haant derom!
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Lykkelig den, der hører paa mig, saa han daglig vaager ved mine Døre og vogter paa mine Dørstolper.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Thi den, der finder mig; finder Liv og opnaar Yndest hos HERREN;
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 men den, som mister mig, skader sig selv; enhver, som hader mig, elsker Døden.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
