Ordsprogene 8

1 Mon ikke Visdommen kalder, løfter Indsigten ikke sin Røst?

Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;

2 Oppe paa Høje ved Vejen, ved Korsveje træder den frem;

magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,

3 ved Porte, ved Byens Udgang, ved Dørenes Indgang raaber den:

kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:

4 Jeg kalder paa eder, I Mænd, løfter min Røst til Menneskens Børn.

Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.

5 I tankeløse, vind jer dog Klogskab, I Taaber, saa faa dog Forstand!

Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!

6 Hør, thi jeg fører ædel Tale, aabner mine Læber med retvise Ord;

Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:

7 ja, Sandhed taler min Gane, gudløse Læber er mig en Gru.

mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.

8 Rette er alle Ord af min Mund, intet er falskt eller vrangt;

Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;

9 de er alle ligetil for den kloge, retvise for dem der vandt Indsigt.

mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.

10 Tag ved Lære, tag ikke mod Sølv, tag mod Kundskab fremfor udsøgt Guld;

Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.

11 thi Visdom er bedre end Perler, ingen Skatte opvejer den.

Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.

12 Jeg, Visdom, er Klogskabs Nabo og raader over Kundskab og Kløgt.

Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.

13 HERRENS Frygt er Had til det onde. Jeg hader Hovmod og Stolthed, den onde Vej og den falske Mund.

Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.

14 Jeg ejer Raad og Visdom, jeg har Forstand, jeg har Styrke.

Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.

15 Ved mig kan Konger styre og Styresmænd give retfærdige Love;

Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;

16 ved mig kan Fyrster raade og Stormænd dømme Jorden.

általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.

17 Jeg elsker dem, der elsker mig, og de, der søger mig, finder mig.

Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.

18 Hos mig er der Rigdom og Ære, ældgammelt Gods og Retfærd.

Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.

19 Min Frugt er bedre end Guld og Malme, min Afgrøde bedre end kosteligt Sølv.

Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.

20 Jeg vandrer paa Retfærds Vej, midt hen ad Rettens Stier

Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:

21 for at tildele dem, der elsker mig, Gods og fylde deres Forraadshuse.

hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.

22 Mig skabte HERREN først blandt sine Værker, i Urtid, førend han skabte andet;

Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.

23 jeg blev frembragt i Evigheden, i Begyndelsen, i Jordens tidligste Tider;

Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.

24 jeg fødtes, før Verdensdybet var til, før Kilderne, Vandenes Væld, var til;

Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;

25 førend Bjergene sænkedes, før Højene fødtes jeg,

mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;

26 førend han skabte Jord og Marker, det første af Jordsmonnets Støv.

míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.

27 Da han grundfæsted Himlen, var jeg hos ham, da han satte Hvælv over Verdensdybet.

Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;

28 Da han fæstede Skyerne oventil og gav Verdensdybets Kilder deres faste Sted,

midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;

29 da han satte Havet en Grænse, at Vandene ej skulde bryde hans Lov, da han lagde Jordens Grundvold,

midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.

30 da var jeg Fosterbarn hos ham, hans Glæde Dag efter Dag; for hans Aasyn leged jeg altid,

Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,

31 leged paa hans vide Jord og havde min Glæde af Menneskens Børn.

játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.

32 Og nu, I Sønner, hør mig! Vel den, der vogter paa mine Veje!

Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.

33 Hør paa Tugt og bliv vise, lad ikke haant derom!

Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.

34 Lykkelig den, der hører paa mig, saa han daglig vaager ved mine Døre og vogter paa mine Dørstolper.

Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.

35 Thi den, der finder mig; finder Liv og opnaar Yndest hos HERREN;

Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;

36 men den, som mister mig, skader sig selv; enhver, som hader mig, elsker Døden.

de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.