Ordsprogene 7
1 Min Søn, vogt dig mine Ord, mine Bud maa du gemme hos dig;
Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
2 vogt mine Bud, saa skal du leve, som din Øjesten vogte du, hvad jeg har lært dig;
Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
3 bind dem om dine Fingre, skriv dem paa dit Hjertes Tavle,
Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
4 sig til Visdommen: »Du er min Søster!« og kald Forstanden Veninde,
Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
5 at den maa vogte dig for Andenmands Hustru, en fremmed Kvinde med sleske Ord.
hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6 Thi fra mit Vindue skued jeg ud, jeg kigged igennem mit Gitter;
Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
7 og blandt de tankeløse saa jeg en Yngling, en uden Vid blev jeg var blandt de unge;
Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
8 han gik paa Gaden tæt ved et Hjørne, skred frem paa Vej til hendes Hus
elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
9 i Skumringen henimod Aften, da Nat og Mørke brød frem.
szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
10 Og se, da møder Kvinden ham i Skøgedragt, underfundig i Hjertet;
S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
11 løssluppen, ustyrlig er hun, hjemme fandt hendes Fødder ej Ro;
zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
12 snart paa Gader, snart paa Torve, ved hvert et Hjørne lurer hun;
egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
13 hun griber i ham og kysser ham og siger med frække Miner;
Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
14 »Jeg er et Takoffer skyldig og indfrier mit Løfte i Dag,
Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
15 gik derfor ud for at møde dig, søge dig, og nu har jeg fundet dig!
azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
16 Jeg har redt mit Leje med Tæpper, med broget ægyptisk Lærred,
Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
17 jeg har stænket min Seng med Myrra, med Aloe og med Kanelbark;
behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
18 kom, lad os svælge til Daggry i Vellyst, beruse os i Elskovs Lyst!
Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
19 Thi Manden er ikke hjemme, paa Langfærd er han draget;
Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
20 Pengepungen tog han med, ved Fuldmaane kommer han hjem!«
a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
21 Hun lokked ham med mange fagre Ord, forførte ham med sleske Læber;
Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
22 tankeløst følger han hende som en Tyr, der føres til Slagtning, som en Hjort, der løber i Nettet,
Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
23 til en Pil gennemborer dens Lever, som en Fugl, der falder i Snaren, uden at vide, det gælder dens Liv.
mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
24 Hør mig da nu, min Søn, og lyt til min Munds Ord!
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
25 Ej bøje du Hjertet til hendes Veje, far ikke vild paa hendes Stier;
ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26 thi mange ligger slagne, hvem hun har fældet, og stor er Hoben, som hun slog ihjel.
mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
