Ordsprogene 29
1 Hvo Nakken gør stiv, skønt revset tit, han knuses brat uden Lægedom.
A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.
2 Er der mange retfærdige, glædes Folket, men raader de gudløse, sukker Folket.
Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.
3 Hvo Visdom elsker, glæder sin Fader, hvo Skøger omgaas, bortødsler Gods.
Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.
4 Kongen grundfæster Landet med Ret, en Udsuger lægger det øde.
A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.
5 Mand, der smigrer sin Næste, breder et Net for hans Fod.
Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.
6 I sin Brøde hildes den onde, den retfærdige jubler af Glæde.
Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.
7 Den retfærdige kender de ringes Retssag; den gudløse skønner intet.
Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.
8 Spottere ophidser Byen, men Vismænd, de stiller Vrede.
A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.
9 Gaar Vismand i Rette med Daare, vredes og ler han, alt preller af.
Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.
10 De blodtørstige hader lydefri Mand, de retsindige tager sig af ham.
A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.
11 En Taabe slipper al sin Voldsomhed løs, Vismand stiller den omsider.
Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.
12 En Fyrste, som lytter til Løgnetale, faar lutter gudløse Tjenere.
Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.
13 Fattigmand og Blodsuger mødes, HERREN giver begges Øjne Glans.
Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.
14 En Konge, der dømmer de ringe med Ret, hans Trone staar fast evindelig.
Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.
15 Ris og Revselse, det giver Visdom, uvorn Dreng gør sin Moder Skam.
Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.
16 Bliver mange gudløse, tiltager Synd; retfærdige ser med Fryd deres Fald.
Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.
17 Tugt din Søn, saa kvæger han dig og bringer din Sjæl, hvad der smager.
Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.
18 Uden Syner forvildes et Folk; salig den, der vogter paa Loven.
Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!
19 Med Ord lader Træl sig ikke tugte, han fatter dem vel, men adlyder ikke.
Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.
20 Ser du en Mand, der er hastig til Tale, for en Taabe er der snarere Haab end for ham.
Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
21 Forvænner man sin Træl fra ung, vil han til sidst være Herre.
Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
22 Hidsig Mand vækker Strid, vredladen Mand gør megen Synd.
Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
23 Et Menneskes Hovmod ydmyger ham, den ydmyge opnaar Ære.
Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
24 Hæleren hader sit Liv, han hører Forbandelsen, men melder intet.
Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
25 Frygt for Mennesker leder i Snare, men den, der stoler paa HERREN, er bjærget.
Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
26 Mange søger en Fyrstes Gunst; Mands Ret er dog fra HERREN.
Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
27 Urettens Mand er retfærdiges Gru, hvo redeligt vandrer, gudløses Gru.
Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.
