Ordsprogene 28

1 Den gudløse flyr, skønt ingen er efter ham; tryg som en Løve er den retfærdige.

Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

2 Ved Voldsmands Brøde opstaar Strid, den kvæles af Mand med Forstand.

Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

3 En fattig Tyran, der kuer de ringe, er Regn, der hærger og ej giver Brød.

A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.

4 Hvo Loven sviger, roser de gudløse, hvo Loven holder, er paa Krigsfod med dem.

A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

5 Ildesindede fatter ej Ret; alt fatter de, som søger HERREN.

A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

6 Hellere en fattig med lydefri Færd end en, som gaar Krogveje, er han end rig.

Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

7 Forstandig Søn tager Vare paa Loven, men Drankeres Fælle gør sin Fader Skam.

A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

8 Hvo Velstand øger ved Aager og Opgæld, samler til en, som er mild mod de ringe.

A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.

9 Den, der vender sit Øre fra Loven, endog hans Bøn er en Gru.

Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

10 Leder man retsindige vild paa onde Veje, falder man selv i sin Grav; men de lydefri arver Lykke.

A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

11 Rigmand tykkes sig viis, forstandig Smaamand gennemskuer ham.

Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.

12 Naar retfærdige jubler, er Herligheden stor, vinder gudløse frem, skal man lede efter Folk.

Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

13 At dølge sin Synd fører ikke til Held, men bekendes og slippes den, finder man Naade.

A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

14 Saligt det Menneske, som altid ængstes, men forhærder man sit Hjerte, falder man i Ulykke.

Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.

15 En brølende Løve, en graadig Bjørn er en gudløs, som styrer et ringe Folk.

Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.

16 Uforstandig Fyrste øver megen Vold, langt Liv faar den, der hader Rov.

Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

17 Et Menneske, der tynges af Blodskyld, er paa Flugt til sin Grav; man hjælpe ham ikke.

Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.

18 Den, som vandrer lydefrit, frelses, men den, som gaar Krogveje, falder i Graven.

A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

19 Den mættes med brød, som dyrker sin Jord, med Fattigdom den, der jager efter Tomhed.

A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

20 Ærlig Mand velsignes rigt, men Jag efter Rigdom undgaar ej Straf.

A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

21 At være partisk er ikke godt, en Mand kan forse sig for en Bid Brød.

Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.

22 Misundelig Mand vil i Hast vinde Gods; at Trang kommer over ham, ved han ikke.

Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.

23 Den, der revser, faar Tak til sidst fremfor den, hvis Tunge er slesk.

A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.

24 Stjæle fra Forældre og nægte, at det er Synd, er at være Fælle med hærgende Mand.

A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

25 Den vindesyge vækker Splid, men den, der stoler paa HERREN, kvæges.

A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.

26 Den, der stoler paa sit Vid, er en Taabe, men den, der vandrer i Visdom, reddes.

A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

27 Hvo Fattigmand giver, skal intet fattes, men mangefold bandes, hvo Øjnene lukker.

A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

28 Vinder gudløse frem, kryber Folk i Skjul; naar de omkommer, bliver de retfærdige mange.

Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.