Ordsprogene 26
1 Som Sne om Somren og Regn om Høsten saa lidt hører Ære sig til for en Taabe.
Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Som en Spurv i Fart, som en Svale i Flugt saa rammer ej Banden mod sagesløs Mand.
Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Svøbe for Hest, Bidsel for Æsel og Ris for Taabers Ryg.
Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
4 Svar ej Taaben efter hans Daarskab, at ikke du selv skal blive som han.
Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
5 Svar Taaben efter hans Daarskab, at han ikke skal tykkes sig viis.
Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
6 Den afhugger Fødderne og inddrikker Vold, som sender Bud ved en Taabe.
A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 Slappe som den lammes Ben er Ordsprog i Taabers Mund.
Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Som en, der binder Stenen fast i Slyngen, er den, der hædrer en Taabe.
Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 Som en Tornekæp, der falder den drukne i Hænde, er Ordsprog i Taabers Mund.
Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Som en Skytte, der saarer enhver, som kommer, er den, der lejer en Taabe og en drukken.
Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Som en Hund, der vender sig om til sit Spy, er en Taabe, der gentager Daarskab.
Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
12 Ser du en Mand, der tykkes sig viis, for en Taabe er der mere Haab end for ham.
Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
13 Den lade siger: »Et Rovdyr paa Vejen, en Løve ude paa Torvene!«
Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 Døren drejer sig paa sit Hængsel, den lade paa sit Leje.
Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
15 Den lade rækker til Fadet, men gider ikke føre Haanden til Munden.
Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Den lade tykkes sig større Vismand end syv, der har kloge Svar.
Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Den griber en Hund i Øret, som blander sig i uvedkommende Strid.
Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
18 Som en vanvittig Mand, der udslynger Gløder, Pile og Død,
Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 er den, der sviger sin Næste og siger: »Jeg spøger jo kun.«
Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Er der intet Brænde, gaar Ilden ud, er der ingen Bagtaler, stilles Trætte.
Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
21 Trækul til Gløder og Brænde til Ild og trættekær Mand til at optænde Kiv.
Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 Bagtalerens Ord er som Lækkerbidskener, de synker dybt i Legemets Kamre.
A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
23 Som Sølvovertræk paa et Lerkar er ondsindet Hjerte bag glatte Læber.
Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Avindsmand hykler med Læben, i sit Indre huser han Svig;
Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
25 gør han Røsten venlig, tro ham dog ikke, thi i hans Hjerte er syvfold Gru.
Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Den, der dølger sit Had med Svig, hans Ondskab kommer frem i Folkets Forsamling.
Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
27 I Graven, man graver, falder man selv, af Stenen, man vælter, rammes man selv.
A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 Løgnetunge giver mange Hug, hyklersk Mund volder Fald.
A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
