Ordsprogene 26
1 Som Sne om Somren og Regn om Høsten saa lidt hører Ære sig til for en Taabe.
Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához.
2 Som en Spurv i Fart, som en Svale i Flugt saa rammer ej Banden mod sagesløs Mand.
Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be.
3 Svøbe for Hest, Bidsel for Æsel og Ris for Taabers Ryg.
Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának.
4 Svar ej Taaben efter hans Daarskab, at ikke du selv skal blive som han.
Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is.
5 Svar Taaben efter hans Daarskab, at han ikke skal tykkes sig viis.
Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében.
6 Den afhugger Fødderne og inddrikker Vold, som sender Bud ved en Taabe.
Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával.
7 Slappe som den lammes Ben er Ordsprog i Taabers Mund.
Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
8 Som en, der binder Stenen fast i Slyngen, er den, der hædrer en Taabe.
Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad.
9 Som en Tornekæp, der falder den drukne i Hænde, er Ordsprog i Taabers Mund.
Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
10 Som en Skytte, der saarer enhver, som kommer, er den, der lejer en Taabe og en drukken.
Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.
11 Som en Hund, der vender sig om til sit Spy, er en Taabe, der gentager Daarskab.
Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát.
12 Ser du en Mand, der tykkes sig viis, for en Taabe er der mere Haab end for ham.
Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki.
13 Den lade siger: »Et Rovdyr paa Vejen, en Løve ude paa Torvene!«
Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.
14 Døren drejer sig paa sit Hængsel, den lade paa sit Leje.
Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában.
15 Den lade rækker til Fadet, men gider ikke føre Haanden til Munden.
Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni.
16 Den lade tykkes sig større Vismand end syv, der har kloge Svar.
Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek.
17 Den griber en Hund i Øret, som blander sig i uvedkommende Strid.
Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé.
18 Som en vanvittig Mand, der udslynger Gløder, Pile og Død,
Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált:
19 er den, der sviger sin Næste og siger: »Jeg spøger jo kun.«
olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.
20 Er der intet Brænde, gaar Ilden ud, er der ingen Bagtaler, stilles Trætte.
Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály.
21 Trækul til Gløder og Brænde til Ild og trættekær Mand til at optænde Kiv.
Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására!
22 Bagtalerens Ord er som Lækkerbidskener, de synker dybt i Legemets Kamre.
A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba.
23 Som Sølvovertræk paa et Lerkar er ondsindet Hjerte bag glatte Læber.
Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív.
24 Avindsmand hykler med Læben, i sit Indre huser han Svig;
Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány.
25 gør han Røsten venlig, tro ham dog ikke, thi i hans Hjerte er syvfold Gru.
Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében.
26 Den, der dølger sit Had med Svig, hans Ondskab kommer frem i Folkets Forsamling.
Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben.
27 I Graven, man graver, falder man selv, af Stenen, man vælter, rammes man selv.
A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.
28 Løgnetunge giver mange Hug, hyklersk Mund volder Fald.
A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.
