Ordsprogene 24
1 Misund ej onde Folk, hav ikke lyst til at være med dem;
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 thi deres Hjerte pønser paa Vold, deres Læbers Ord volder Men.
Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 Ved Visdom bygges et Hus, ved Indsigt holdes det oppe,
Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 ved Kundskab fyldes Kamrene med alskens kosteligt, herligt Gods.
És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 Vismand er større end Kæmpe, kyndig Mand mer end Kraftkarl.
A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Thi Krig skal du føre efter modent Overlæg, vel staar det til, hvor mange giver Raad.
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Visdom er Daaren for høj, han aabner ej Munden i Porten.
Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 Den, der har ondt i Sinde, kaldes en rænkefuld Mand.
A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 Hvad en Daare har for, er Synd, en Spotter er Folk en Gru.
A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10 Taber du Modet paa Trængslens Dag, da er din Kraft kun ringe.
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Frels dem, der slæbes til Døden, red dem, der vakler hen for at dræbes.
Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Siger du: »Se, jeg vidste det ikke« — mon ej han, der vejer Hjerter, kan skønne? Han, der tager Vare paa din Sjæl, han ved det, han gengælder Mennesker, hvad de har gjort.
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Spis Honning, min Søn, det er godt, og Kubens Saft er sød for din Gane;
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 vid, at saa er og Visdom for Sjælen! Naar du finder den, har du en Fremtid, dit Haab bliver ikke til intet.
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Lur ej paa den retfærdiges Bolig, du gudløse, ødelæg ikke hans Hjem;
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 thi syv Gange falder en retfærdig og staar op, men gudløse styrter i Fordærv.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 Falder din Fjende, saa glæd dig ikke, snubler han, juble dit Hjerte ikke,
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 at ikke HERREN skal se det med Mishag og vende sin Vrede fra ham.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19 Græm dig ej over Ugerningsmænd, misund ikke de gudløse;
Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 thi den onde har ingen Fremtid, gudløses Lampe gaar ud.
Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Frygt HERREN og Kongen, min Søn, indlad dig ikke med Folk, som gør Oprør;
Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 thi brat kommer Ulykke fra dem, uventet Fordærv fra begge.
Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ogsaa følgende Ordsprog er af vise Mænd. Partiskhed i Retten er ilde.
Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Mod den, som kender en skyldig fri, er Folkeslags Banden, Folkefærds Vrede;
A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 men dem, der dømmer med Ret, gaar det vel, dem kommer Lykkens Velsignelse over.
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Et Kys paa Læberne giver den, som kommer med ærligt Svar.
Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Fuldfør din Gerning udendørs, gør dig færdig ude paa Marken og byg dig siden et Hus!
Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
28 Vidn ikke falsk mod din Næste, vær ikke letsindig med dine Læber;
Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 sig ikke: »Jeg gør mod ham, som han gjorde mod mig, jeg gengælder hver hans Gerning.«
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 Jeg kom forbi en lad Mands Mark og et uforstandigt Menneskes Vingaard;
A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 se, den var overgroet af Tidsler, ganske skjult af Nælder; Stendiget om den laa nedbrudt.
És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 Jeg skued og skrev mig det bag Øre, jeg saa og tog Lære deraf:
Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 Lidt Søvn endnu, lidt Blund, lidt Hvile med samlagte Hænder:
Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 Som en Stimand kommer da Fattigdom over dig, Trang som en skjoldvæbnet Mand.
És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
