Ordsprogene 13
1 Viis Søn elsker tugt, spotter hører ikke paa skænd.
A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
2 Af sin Munds Frugt nyder en Mand kun godt, til Vold staar troløses Hu.
A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3 Vogter man Munden, bevarer man Sjælen, den aabenmundede falder i Vaade.
A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
4 Den lade attraar uden at faa, men flittiges Sjæl bliver mæt.
Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5 Den retfærdige hader Løgnetale, den gudløse spreder Skam og Skændsel.
A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
6 Retfærd skærmer, hvo lydefrit vandrer, Synden fælder de gudløse.
Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
7 Mangen lader rig og ejer dog intet, mangen lader fattig og ejer dog meget.
Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8 Mands Rigdom er Løsepenge for hans Liv, Fattigmand faar ingen Trusel at høre.
Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9 Retfærdiges Lys bryder frem, gudløses Lampe gaar ud.
Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10 Ved Hovmod vækkes kun Splid, hos dem, der lader sig raade, er Visdom.
Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
11 Rigdom, vundet i Hast, smuldrer hen, hvad der samles Haandfuld for Haandfuld, øges.
A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
12 At bie længe gør Hjertet sygt, opfyldt Ønske er et Livets Træ.
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13 Den, der lader haant om Ordet, slaas ned, den, der frygter Budet, faar Løn.
Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14 Vismands Lære er en Livsens Kilde, derved undgaas Dødens Snarer.
A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
15 God Forstand vinder Yndest, troløses Vej er deres Undergang.
Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Hver, som er klog, gaar til Værks med Kundskab, Taaben udfolder Daarskab.
Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
17 Gudløs Budbringer gaar det galt, troværdigt Bud bringer Lægedom.
Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
18 Afvises Tugt, faar man Armod og Skam; agtes paa Revselse, bliver man æret.
Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19 Opfyldt Ønske er sødt for Sjælen, at vige fra ondt er Taaber en Gru.
A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20 Omgaas Vismænd, saa bliver du viis, ilde faren er Taabers Ven.
A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
21 Vanheld følger Syndere, Lykken naar de retfærdige.
A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
22 Den gode efterlader Børnebørn Arv, til retfærdige gemmes Synderens Gods.
A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23 Paa Fattigfolks Nyjord er rigelig Føde, mens mangen rives bort ved Uret.
Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
24 Hvo Riset sparer, hader sin Søn, den, der elsker ham, tugter i Tide.
A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
25 Den retfærdige spiser, til Sulten er stillet, gudløses Bug er tom.
Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
