Ordsprogene 1
1 Ordsprog af Salomo, Davids Søn, Israels Konge.
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Af dem skal man lære Visdom forstandig Tale,
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 tage mod Tugt, som gør klog, mod Retfærdighed, Ret og Retsind;
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 de skal give tankeløse Klogskab, ungdommen Kundskab og Kløgt;
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 den vise høre og øge sin Viden, den forstandige vinde sig Levekunst;
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 de skal lære at tyde Ordsprog og Billeder, de vises Ord og Gaader.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 HERRENS Frygt er Kundskabs begyndelse, Daarer ringeagter Visdom og Tugt.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Hør, min Søn, paa din Faders Tugt, opgiv ikke din Moders Belæring.
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 thi begge er en yndig Krans til dit Hoved og Kæder til din Hals.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Min Søn, sig nej, naar Syndere lokker!
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Siger de: »Kom med, lad os lure paa den fromme, lægge Baghold for sagesløs, skyldfri Mand!
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 Vi vinder os Gods og Guld, vi fylder vore Huse med Rov.
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 Gør fælles Sag med os; vi har alle fælles Pung!«
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 — min Søn, gaa da ikke med dem, hold din Fod fra deres Sti;
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 thi deres Fødder løber efter ondt, de haster for at udgyde Blod.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Thi det er unyttigt at udspænde Garnet for alle Fugles Øjne;
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 de lurer paa eget Blod, lægger Baghold for eget Liv.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Saa gaar det enhver, der attraar Rov, det tager sin Herres Liv.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Visdommen raaber paa Gaden, paa Torvene løfter den Røsten;
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 oppe paa Murene kalder den, tager til Orde i Byen ved Portindgangene:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Hvor længe vil I tankeløse elske Tankeløshed, Spotterne finde deres Glæde i Spot og Daarerne hade Kundskab?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Vend eder til min Revselse! Se, jeg lader min Aand udvælde for eder, jeg kundgør eder mine Ord:
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Fordi jeg raabte og I stod imod, jeg vinked og ingen ænsed det,
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 men I lod haant om alt mit Raad og tog ikke min Revselse til jer,
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 derfor ler jeg ved eders Ulykke, spotter, naar det, I frygter, kommer,
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 naar det, I frygter, kommer som Uvejr, naar eders Ulykke kommer som Storm, naar Trængsel og Nød kommer over jer.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Da svarer jeg ej, naar de kalder, de søger mig uden at finde,
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 fordi de hadede Kundskab og ikke valgte HERRENS Frygt;
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 mit Raad tog de ikke til sig, men lod haant om al min Revselse.
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 Frugt af deres Færd skal de nyde og mættes med egne Raad;
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 thi tankeløses Egensind bliver deres Død, Taabers Sorgløshed bliver deres Undergang;
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 men den, der adlyder mig, bor trygt, sikret mod Ulykkens Rædsel.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
