Job 5
1 »Raab kun! Giver nogen dig Svar? Og til hvem af de Hellige vender du dig?
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2 Thi Daarens Harme koster ham Livet, Taabens Vrede bliver hans Død.
Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3 Selv har jeg set en Daare rykkes op, hans Bolig raadne brat;
Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4 hans Sønner var uden Hjælp, traadtes ned i Porten, ingen reddede dem;
Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5 sultne aad deres Høst, de tog den, selv mellem Torne, og tørstige drak deres Mælk.
A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6 Thi Vanheld vokser ej op af Støvet, Kvide spirer ej frem af Jorden,
Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7 men Mennesket avler Kvide, og Gnisterne flyver til Vejrs.
hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
8 Nej, jeg vilde søge til Gud og lægge min Sag for ham,
Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9 som øver ufattelig Vælde og Undere uden Tal,
A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10 som giver Regn paa Jorden og nedsender Vand over Marken
A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11 for at løfte de bøjede højt, saa de sørgende opnaar Frelse,
hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12 han, som krydser de kloges Tanker, saa de ikke virker noget, der varer,
Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
13 som fanger de vise i deres Kløgt, saa de listiges Raad er forhastet;
Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14 i Mørke raver de, selv om Dagen, famler ved Middag, som var det Nat.
nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15 Men han frelser den arme fra Sværdet og fattig af stærkes Haand,
Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16 saa der bliver Haab for den ringe og Ondskaben lukker sin Mund.
s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17 Held den Mand, som revses at Gud; ringeagt ej den Almægtiges Tugt!
Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18 Thi han saarer, og han forbinder, han slaar, og hans Hænder læger.
mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19 Seks Gange redder han dig i Trængsel, syv gaar Ulykken uden om dig;
Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20 han frier dig fra Døden i Hungersnød, i Krig fra Sværdets Vold;
Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21 du er gemt for Tungens Svøbe, har intet at frygte, naar Voldsdaad kommer;
a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22 du ler ad Voldsdaad og Hungersnød og frygter ej Jordens vilde Dyr;
pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23 du har Pagt med Markens Sten, har Fred med Markens Vilddyr;
mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24 du kender at have dit Telt i Fred, du mønstrer din Bolig, og intet fattes;
Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25 du kender at have et talrigt Afkom, som Jordens Urter er dine Spirer;
tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26 Graven naar du i Ungdomskraft, som Neg føres op, naar Tid er inde.
Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
27 Se, det har vi gransket, saaledes er det; det har vi hørt, saa vid ogsaa du det!
Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
