Job 41

1 Kan du trække Krokodillen op med Krog og binde dens Tunge med Snøre?

Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?

2 Kan du mon stikke et Siv i dens Snude, bore en Krog igennem dens Kæber?

Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?

3 Mon den vil trygle dig længe og give dig gode Ord?

Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?

4 Mon den vil indgaa en Pagt med dig, saa du faar den til Træl for evigt?

Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?

5 Han du mon lege med den som en Fugl og tøjre den for dine Pigebørn?

Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?

6 Falbyder Fiskerlauget den og stykker den ud mellem Sælgerne?

Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?

7 Mon du kan spække dens Hud med Kroge og med Harpuner dens Hoved?

Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?

8 Læg dog engang din Haand paa den! Du vil huske den Kamp og gør det ej mer.

Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.

9 Det Haab vilde blive til Skamme, alene ved Synet laa du der.

Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.

10 Ingen drister sig til at tirre den, hvem holder Stand imod den?

Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?

11 Hvem møder den og slipper fra det hvem under hele Himlen?

Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.

12 Jeg tier ej om dens Lemmer, hvor stærk den er, hvor smukt den er skabt.

Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.

13 Hvem har trukket dens Klædning af, trængt ind i dens dobbelte Panser?

Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?

14 Hvem har aabnet dens Ansigts Døre? Rundt om dens Tænder er Rædsel.

Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!

15 Dens Ryg er Reder af Skjolde, dens Bryst er et Segl af Sten;

Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;

16 de sidder tæt ved hverandre, Luft kommer ikke ind derimellem;

egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;

17 de hænger fast ved hverandre, uadskilleligt griber de ind i hverandre.

egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.

18 Dens Nysen fremkalder straalende Lys, som Morgenrødens Øjenlaag er dens Øjne.

Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.

19 Ud af dens Gab farer Fakler, Ildgnister spruder der frem.

Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.

20 Em staar ud af dens Næsebor som af en ophedet, kogende Kedel.

Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.

21 Dens Aande tænder som glødende Kul, Luer staar ud af dens Gab.

Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.

22 Styrken bor paa dens Hals, og Angsten hopper foran den.

Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.

23 Tæt sidder Kødets Knuder, som støbt til Kroppen; de rokkes ikke;

Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.

24 fast som Sten er dens Hjerte støbt, fast som den nederste Møllesten.

Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.

25 Naar den rejser sig, gyser Helte, fra Sans og Samling gaar de af Skræk.

Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.

26 Angriberens Sværd holder ikke Stand, ej Kastevaaben, Spyd eller Pil.

Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.

27 Jern regner den kun for Halm og Kobber for trøsket Træ;

Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;

28 Buens Søn slaar den ikke paa Flugt, Slyngens Sten bliver Straa for den,

meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.

29 Stridskøllen regnes for Rør, den ler ad det svirrende Spyd.

Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.

30 Paa Bugen er der skarpe Rande, dens Spor i Dyndet er som Tærskeslædens;

Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.

31 Dybet faar den i Kog som en Gryde, en Salvekedel gør den af Floden;

Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.

32 bag den er der en lysende Sti, Dybet synes som Sølverhaar.

Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.

33 Dens Lige findes ikke paa Jord, den er skabt til ikke at frygte.

Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.

34 Alt, hvad højt er, ræddes for den, den er Konge over alle stolte Dyr.

Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.