< Job 38 >
1 Saa svarede HERREN Job ud fra Stormvejret og sagde:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Hvem fordunkler mit Raad med Ord, som er uden Mening?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Omgjord som en Mand dine Lænder, jeg vil spørge, og du skal lære mig!
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hvor var du, da jeg grundede Jorden? Sig frem, om du har nogen Indsigt!
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Hvem bestemte dens Maal — du kender det jo — hvem spændte Maalesnor ud derover?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Hvorpaa blev dens Støtter sænket, hvem lagde dens Hjørnesten,
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 mens Morgenstjernerne jubled til Hobe, og alle Gudssønner raabte af Glæde?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 Hvem stængte for Havet med Porte, dengang det brusende udgik af Moders Skød,
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 dengang jeg gav det Skyen til Klædning og Taagemulm til Svøb,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 dengang jeg brød det en Grænse og indsatte Portslaa og Døre
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 og sagde: »Hertil og ikke længer! Her standse dine stolte Vover!«
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Har du nogen Sinde kaldt Morgenen frem, ladet Morgenrøden vide sit Sted,
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 saa den greb om Jordens Flige og gudløse rystedes bort,
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 saa den dannedes til som Ler under Segl, fik Farve, som var den en Klædning?
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 De gudløses Lys toges fra dem, den løftede Arm blev knust.
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Har du mon været ved Havets Kilder, har du mon vandret paa Dybets Bund?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Mon Dødens Porte har vist sig for dig, skued du Mulmets Porte?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Saa du ud over Jordens Vidder? Sig frem, om du ved, hvor stor den er!
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Hvor er Vejen til Lysets Bolig, og hvor har Mørket mon hjemme,
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 saa du kunde hente det til dets Rige og bringe det hen paa Vej til dets Bolig?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Du ved det, du blev jo født dengang, dine Dages Tal er jo stort!
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Har du været, hvor Sneen gemmes, og skuet, hvor Hagelen vogtes,
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 den, jeg gemmer til Trængselens Tid, til Kampens og Krigens Dag?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Hvor er Vejen did, hvor Lyset deler sig, hvor Østenvinden spreder sig ud over Jorden?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Hvem aabnede Regnen en Rende og Tordenens Lyn en Vej
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 for at væde folketomt Land, Ørkenen, hvor ingen bor,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 for at kvæge Øde og Ødemark og fremkalde Urter i Ørkenen?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Har Regnen mon en Fader, hvem avlede Duggens Draaber?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Af hvilket Skød kom Isen vel frem, hvem fødte mon Himlens Rim?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Vandet størkner som Sten, Dybets Flade trækker sig sammen.
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Knytter du Syvstjernens Baand, kan du løse Orions Lænker?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 Lader du Aftenstjernen gaa op i Tide, leder du Bjørnen med Unger?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Kender du Himmelens Love, fastsætter du dens Magt over Jorden?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Kan du løfte Røsten til Sky, saa Vandskyl adlyder dig?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Sender du Lynene ud, saa de gaar, og svarer de dig: »Her er vi!«
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Hvem lagde Visdom i sorte Skyer, hvem gav Luftsynet Kløgt?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Hvem er saa viis, at han tæller Skyerne, hvem hælder Himmelens Vandsække om,
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 naar Jorden ligger i Ælte, og Leret klumper sig sammen?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Jager du Rov til Løvinden, stiller du Ungløvers Hunger,
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 naar de dukker sig i deres Huler; ligger paa Lur i Krat?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Hvem skaffer Ravnen Æde, naar Ungerne skriger til Gud og flakker om uden Føde?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?