Job 37
1 Ja, derover skælver mit Hjerte, bævende skifter det Sted!
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Lyt dog til hans bragende Røst, til Drønet, der gaar fra hans Mund!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Han slipper det løs under hele Himlen, sit Lys til Jordens Ender;
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 efter det brøler hans Røst, med Højhed brager hans Torden; han sparer ikke paa Lyn, imedens hans Stemme høres.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Underfuldt lyder Guds Tordenrøst, han øver Vælde, vi fatter det ej.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Thi han siger til Sneen: »Fald ned paa Jorden!« til Byger og Regnskyl: »Bliv stærke!«
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 For alle Mennesker sætter han Segl, at de dødelige alle maa kende hans Gerning.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 De vilde Dyr søger Ly og holder sig i deres Huler:
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Fra Kammeret kommer der Storm, fra Nordens Stjerner Kulde.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Ved Guds Aande bliver der Is, Vandfladen lægges i Fængsel.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Saa fylder han Skyen med Væde, Skylaget spreder hans Lys;
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 det farer hid og did og bugter sig efter hans Tanke og udfører alt, hvad han byder, paa hele den vide Jord,
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 hvad enten han slynger det ud som Svøbe, eller han sender det for at velsigne.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Job du maa lytte hertil, træd frem og mærk dig Guds Underværker!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Fatter du, hvorledes Gud kan magte dem og lade Lys straale frem fra sin Sky?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Fatter du Skyernes Svæven, den Alvises Underværker?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Du, hvis Klæder ophedes, naar Jorden døser ved Søndenvind?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Hvælver du Himlen sammen med ham, fast som det støbte Spejl?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Lær mig, hvad vi skal sige ham! Intet kan vi faa frem for Mørke.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Meldes det ham, at jeg taler? Siger en Mand, at han er fra Samling?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Og nu: Man ser ej Lyset, skygget af mørke Skyer, men et Vejr farer hen og renser Himlen,
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 fra Norden kommer en Lysning. Over Gud er der frygtelig Højhed,
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 og den Almægtige finder vi ikke. Almægtig og rig paa Retfærd bøjer han ikke Retten;
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 derfor frygter Mennesker ham, men af selv kloge ænser han ingen.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
