Job 36
1 Og videre sagde Elihu:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Bi nu lidt, jeg har noget at sige dig, thi end har jeg Ord til Forsvar for Gud.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Jeg vil hente min Viden langvejsfra og skaffe min Skaber Ret;
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 thi for vist, mine Ord er ikke Opspind, en Mand med fuldkommen Indsigt har du for dig.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Se, Gud forkaster det stive Sind,
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 den gudløse holder han ikke i Live; de arme lader han faa deres Ret,
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 fra retfærdige vender han ikke sit Blik, men giver dem Plads for stedse hos Konger paa Tronen i Højhed.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Og hvis de bindes i Lænker, fanges i Nødens Baand,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 saa viser han dem deres Gerning, deres Synder, at de hovmodede sig,
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 aabner deres Øre for Tugt og byder dem vende sig bort fra det onde.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Hvis de saa hører og bøjer sig, da ender de deres Dage i Lykke, i liflig Fryd deres Aar.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Men hører de ikke, falder de for Sværd og opgiver Aanden i Uforstand.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 Men vanhellige Hjerter forbitres; naar han binder dem, raaber de ikke om Hjælp;
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 i Ungdommen dør deres Sjæl, deres Liv faar Mandsskøgers Lod.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Den elendige frelser han ved hans Elende og aabner hans Øre ved Trængsel.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Men dig har Medgangen lokket, du var i Fred for Ulykkens Gab; ingen Trængsel indjog dig Skræk, fuldt var dit Bord af fede Retter.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Den gudløses som kom til fulde over dig, hans retfærdige Dom greb dig fat.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Lad dig ikke lokke af Vrede til Spot eller Bødens Storhed lede dig vild!
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Kan vel dit Skrig gøre Ende paa Nøden, eller det at du opbyder al din Kraft?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Ej maa du længes efter Natten, som opskræmmer Folkeslag der, hvor de er;
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 va'r dig og vend dig ikke til Uret, saa du foretrækker ondt for at lide.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Se, ophøjet er Gud i sin Vælde, hvo er en Lærer som han?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Hvo foreskrev ham hans Vej, og hvo turde sige: »Du gjorde Uret!«
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Se til at ophøje hans Værk, som Mennesker priser i Sang!
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Alle Mennesker ser det med Fryd, skønt dødelige skuer det kun fra det fjerne.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Se, Gud er ophøjet, kan ikke ransages, Tal paa hans Aar kan ikke findes.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Thi Draaber drager han ud af Havet, i hans Taage siver de ned som Regn,
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 og Skyerne lader den strømme og dryppe paa mange Folk.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Hvo fatter mon Skyernes Vidder eller hans Boligs Bulder?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Se, han breder sin Taage om sig og skjuler Havets Rødder;
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Thi dermed nærer han Folkene, giver dem Brød i Overflod;
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 han hyller sine Hænder i Lys og sender det ud imod Maalet;
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 hans Torden melder hans Komme, selv Kvæget melder hans Optræk.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
