Job 36
1 Og videre sagde Elihu:
És folytatta Elíhú és mondta:
2 Bi nu lidt, jeg har noget at sige dig, thi end har jeg Ord til Forsvar for Gud.
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 Jeg vil hente min Viden langvejsfra og skaffe min Skaber Ret;
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 thi for vist, mine Ord er ikke Opspind, en Mand med fuldkommen Indsigt har du for dig.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Se, Gud forkaster det stive Sind,
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 den gudløse holder han ikke i Live; de arme lader han faa deres Ret,
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 fra retfærdige vender han ikke sit Blik, men giver dem Plads for stedse hos Konger paa Tronen i Højhed.
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 Og hvis de bindes i Lænker, fanges i Nødens Baand,
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 saa viser han dem deres Gerning, deres Synder, at de hovmodede sig,
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 aabner deres Øre for Tugt og byder dem vende sig bort fra det onde.
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 Hvis de saa hører og bøjer sig, da ender de deres Dage i Lykke, i liflig Fryd deres Aar.
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 Men hører de ikke, falder de for Sværd og opgiver Aanden i Uforstand.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 Men vanhellige Hjerter forbitres; naar han binder dem, raaber de ikke om Hjælp;
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 i Ungdommen dør deres Sjæl, deres Liv faar Mandsskøgers Lod.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 Den elendige frelser han ved hans Elende og aabner hans Øre ved Trængsel.
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 Men dig har Medgangen lokket, du var i Fred for Ulykkens Gab; ingen Trængsel indjog dig Skræk, fuldt var dit Bord af fede Retter.
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 Den gudløses som kom til fulde over dig, hans retfærdige Dom greb dig fat.
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Lad dig ikke lokke af Vrede til Spot eller Bødens Storhed lede dig vild!
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Kan vel dit Skrig gøre Ende paa Nøden, eller det at du opbyder al din Kraft?
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Ej maa du længes efter Natten, som opskræmmer Folkeslag der, hvor de er;
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 va'r dig og vend dig ikke til Uret, saa du foretrækker ondt for at lide.
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Se, ophøjet er Gud i sin Vælde, hvo er en Lærer som han?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Hvo foreskrev ham hans Vej, og hvo turde sige: »Du gjorde Uret!«
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Se til at ophøje hans Værk, som Mennesker priser i Sang!
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 Alle Mennesker ser det med Fryd, skønt dødelige skuer det kun fra det fjerne.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Se, Gud er ophøjet, kan ikke ransages, Tal paa hans Aar kan ikke findes.
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 Thi Draaber drager han ud af Havet, i hans Taage siver de ned som Regn,
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 og Skyerne lader den strømme og dryppe paa mange Folk.
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 Hvo fatter mon Skyernes Vidder eller hans Boligs Bulder?
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Se, han breder sin Taage om sig og skjuler Havets Rødder;
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 Thi dermed nærer han Folkene, giver dem Brød i Overflod;
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 han hyller sine Hænder i Lys og sender det ud imod Maalet;
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 hans Torden melder hans Komme, selv Kvæget melder hans Optræk.
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
