Job 34
1 Og Elihu tog til Orde og sagde:
S megszólalt Élíhú és mondta:
2 Hør mine Ord, I vise, I forstandige Mænd, laan mig Øre!
Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
3 Thi Øret prøver Ord, som Ganen smager paa Mad;
mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
4 lad os udgranske, hvad der er Ret, med hinanden skønne, hvad der er godt!
Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
5 Job sagde jo: »Jeg er retfærdig, min Ret har Gud sat til Side;
Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
6 min Ret til Trods skal jeg være en Løgner? Skønt brødefri er jeg saaret til Døden!«
Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
7 Er der mon Mage til Job? Han drikker Spot som Vand,
Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
8 søger Selskab med Udaadsmænd og Omgang med gudløse Folk!
s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
9 Thi han sagde: »Det baader ikke en Mand, at han har Venskab med Gud!«
Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
10 Derfor, I kloge, hør mig: Det være langt fra Gud af synde, fra den Almægtige at gøre ondt;
Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
11 nej, han gengælder Menneskets Gerning, handler med Manden efter hans Færd;
Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
12 Gud forbryder sig visselig ej, den Almægtige bøjer ej Retten!
Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
13 Hvo gav ham Tilsyn med Jorden, hvo vogter, mon hele Verden?
Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
14 Drog han sin Aand tilbage og tog sin Aande til sig igen,
Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
15 da udaanded Kødet til Hobe, og atter blev Mennesket Støv!
kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
16 Har du Forstand, saa hør derpaa, laan Øre til mine Ord!
Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
17 Mon en, der hadede Ret, kunde styre? Dømmer du ham, den Retfærdige, Vældige?
Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
18 Han, som kan sige til Kongen: »Din Usling!« og »Nidding, som du er!« til Stormænd,
Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
19 som ikke gør Forskel til Fordel for Fyrster ej heller foretrækker rig for ringe, thi de er alle hans Hænders Værk.
A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
20 Brat maa de dø, endda midt om Natten; de store slaar han til, og borte er de, de vældige fjernes uden Menneskehaand.
Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
21 Thi Menneskets Veje er ham for Øje, han skuer alle dets Skridt;
Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
22 der er intet Mørke og intet Mulm, som Udaadsmænd kan gemme sig i.
Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
23 Thi Mennesket sættes der ingen Frist til at møde i Retten for Gud;
Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
24 han knuser de vældige uden Forhør og sætter andre i Stedet.
Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
25 Jeg hævder derfor: Han ved deres Gerninger, og ved Nattetide styrter han dem;
Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
26 for deres Gudløshed slaas de sønder, for alles Øjne tugter han dem,
Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
27 fordi de veg bort fra ham og ikke regned hans Veje det mindste,
Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
28 saa de voldte, at ringe raabte til ham, og han maatte høre de armes Skrig.
juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
29 Tier han stille, hvo vil dømme ham? Skjuler han sit Aasyn, hvo vil laste ham? Over Folk og Mennesker vaager han dog,
S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
30 for at ikke en vanhellig skal herske, en af dem, der er Folkets Snarer.
nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
31 Siger da en til Gud: »Fejlet har jeg, men synder ej mer,
Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
32 jeg ser det, lær du mig; har jeg gjort Uret, jeg gør det ej mer!«
a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
33 skal han da gøre Gengæld, fordi du vil det, fordi du indvender noget? Ja du, ikke jeg, skal afgøre det, saa sig da nu, hvad du ved!
Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
34 Kloge Folk vil sige til mig som og vise Mænd, der hører mig:
Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
35 »Job taler ikke med Indsigt, hans Ord er uoverlagte!
Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
36 Gid Job uden Ophør maa prøves, fordi han svarer som slette Folk!
Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
37 Thi han dynger Synd paa Synd, han optræder hovent iblandt os og fremfører mange Ord imod Gud!«
mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
