Job 33
1 Men hør nu Job, paa min Tale og lyt til alle mine Ord!
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Se, jeg har aabnet min Mund, min Tunge taler i Ganen;
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 mine Ord er talt af oprigtigt Hjerte, mine Læber fører lutret Tale.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Guds Aand har skabt mig, den Almægtiges Aande har givet mig Liv.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Svar mig, i Fald du kan, rust dig imod mig, mød frem!
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Se, jeg er din Lige for Gud, ogsaa jeg er taget af Ler;
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Rædsel for mig skal ikke skræmme dig, min Haand skal ej ligge tyngende paa dig.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Dog, det har du sagt i mit Paahør, jeg hørte saa lydende Ord:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 »Jeg er ren og uden Brøde, lydeløs, uden Skyld;
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 men han søger Paaskud imod mig, regner mig for sin Fjende;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 han lægger mine Fødder i Blokken, vogter paa alle mine Veje.«
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Se, der har du Uret, det er mit Svar, thi Gud er større end Mennesket.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Hvorfor tvistes du med ham, fordi han ej svarer paa dine Ord?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Thi paa een Maade taler Gud, ja paa to, men man ænser det ikke:
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 I Drømme, i natligt Syn, naar Dvale falder paa Mennesker, naar de slumrende hviler paa Lejet;
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 da aabner han Menneskers Øre, gør dem angst med Skræmmebilleder
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 for at faa Mennesket bort fra Uret og udrydde Hovmod af Manden,
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 holde hans Sjæl fra Graven, hans Liv fra Vaabendød.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Eller han revses med Smerter paa Lejet, uafbrudt staar der Kamp i hans Ben;
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Livet i ham væmmes ved Brød og hans Sjæl ved lækker Mad;
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 hans Kød svinder hen, saa det ikke ses, hans Knogler, som før ikke saas, bliver blottet;
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 hans Sjæl kommer Graven nær, hans Liv de dræbende Magter.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Hvis da en Engel er paa hans Side, een blandt de tusind Talsmænd, som varsler Mennesket Tugt,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 og den viser ham Naade og siger: »Fri ham fra at synke i Graven, Løsepenge har jeg faaet!«
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 da svulmer hans Legem af Friskhed, han oplever atter sin Ungdom.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Han beder til Gud, og han er ham naadig, han skuer med Jubel hans Aasyn, fortæller Mennesker om sin Frelse.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Han synger det ud for Folk: »Jeg synded og krænkede Retten og fik dog ej Løn som forskyldt!
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Han har friet min Sjæl fra at fare i Grav, mit Liv ser Lyset med Lyst!«
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Se, alle disse Ting gør Gud to Gange, ja tre med Mennesket
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 for at redde hans Sjæl fra Graven, saa han skuer Livets Lys!
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Lyt til og hør mig, Job, ti stille, saa jeg kan tale!
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Har du noget at sige, saa svar mig, tal, thi gerne gav jeg dig Ret;
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 hvis ikke, saa høre du paa mig, ti stille, at jeg kan lære dig Visdom!
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
