Job 32
1 Da nu hine tre Mænd ikke mere svarede Job, fordi han var retfærdig i sine egne Øjne,
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 blussede Vreden op i Buziten Elihu, Barak'els Søn, af Rams Slægt. Paa Job vrededes han, fordi han gjorde sig retfærdigere end Gud,
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 og paa hans tre Venner, fordi de ikke fandt noget Svar og dog dømte Job skyldig.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Elihu havde ventet, saa længe de talte med Job, fordi de var ældre end han;
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 men da han saa, at de tre Mænd intet havde at svare, blussede hans Vrede op;
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 og Buziten Elihu, Barak'els Søn, tog til Orde og sagde: Ung af Dage er jeg, og I er gamle Mænd, derfor holdt jeg mig tilbage, angst for at meddele eder min Viden;
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 jeg tænkte: »Lad Alderen tale og Aarenes Mængde kundgøre Visdom!«
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Dog Aanden, den er i Mennesket, og den Almægtiges Aande giver dem Indsigt;
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 de gamle er ikke altid de kloge, Oldinge ved ej altid, hvad Ret er;
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 derfor siger jeg: Hør mig, lad ogsaa mig komme frem med min Viden!
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Jeg biede paa, at I skulde tale, lyttede efter forstandige Ord, at I skulde finde de rette Ord;
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 jeg agtede nøje paa eder; men ingen af eder gendrev Job og gav Svar paa hans Ord.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Sig nu ikke: »Vi stødte paa Visdom, Gud maa fælde ham, ikke et Menneske!«
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Mod mig har han ikke rettet sin Tale, og med eders Ord vil jeg ikke svare ham.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 De blev bange, svarer ej mer, for dem slap Ordene op.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 Skal jeg tøve, fordi de tier og staar der uden at svare et Ord?
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Ogsaa jeg vil svare min Del, ogsaa jeg vil frem med min Viden!
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Thi jeg er fuld af Ord, Aanden i mit Bryst trænger paa;
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 som tilbundet Vin er mit Bryst, som nyfyldte Vinsække nær ved at sprænges;
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 tale vil jeg for at faa Luft, aabne mine Læber og svare.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Forskel gør jeg ikke og smigrer ikke for nogen;
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 thi at smigre bruger jeg ikke, snart rev min Skaber mig ellers bort!
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
