Job 31
1 Jeg sluttede en Pagt med mit Øje om ikke at se paa en Jomfru;
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 hvad var ellers min Lod fra Gud hist oppe, den Arv, den Almægtige gav fra det høje?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Har ikke den lovløse Vanheld i Vente, Udaadsmændene Modgang?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Ser han ej mine Veje og tæller alle mine Skridt?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Har jeg holdt til med Løgn, og hasted min Fod til Svig —
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 paa Rettens Vægtskaal veje han mig, saa Gud kan kende min Uskyld —
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 er mit Skridt bøjet af fra Vejen, og har mit Hjerte fulgt mine Øjne, hang noget ved mine Hænder,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 da gid jeg maa saa og en anden fortære, og hvad jeg planted, oprykkes med Rode!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Blev jeg en Daare paa Grund af en Kvinde, og har jeg luret ved Næstens Dør,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 saa dreje min Hustru Kværn for en anden, og andre bøje sig over hende!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Thi sligt var Skændselsdaad, Brøde, der drages for Retten,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 ja, Ild, der æder til Afgrunden og sætter hele min Høst i Brand!
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Har jeg ringeagtet min Træls og min Trælkvindes Ret, naar de trættede med mig,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 hvad skulde jeg da gøre, naar Gud stod op, hvad skulde jeg svare, naar han saa efter?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Har ikke min Skaber skabt ham i Moders Skød, har en og samme ej dannet os begge i Moders Liv?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Har jeg afslaaet ringes Ønske, ladet Enkens Øjne vansmægte,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 var jeg ene om at spise mit Brød, har den faderløse ej spist deraf —
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 nej, fra Barnsben fostred jeg ham som en Fader, jeg ledede hende fra min Moders Skød.
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Har jeg set en Stakkel blottet for Klæder, en fattig savne et Tæppe —
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 visselig nej, hans Hofter velsigned mig, naar han varmed sig i Uld af mine Lam.
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Har jeg løftet min Baand mod en faderløs, fordi jeg var vis paa Medhold i Retten,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 saa falde min Skulder fra Nakken, saa rykkes min Arm af Led!
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Thi Guds Rædsel var kommet over mig, og naar han rejste sig, magted jeg intet!
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Har jeg slaaet min Lid til Guld, kaldt det rene Guld min Fortrøstning,
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 var det min Glæde, at Rigdommen voksed, og at min Haand fik sanket saa meget,
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 saa jeg, hvorledes Sollyset straaled, eller den herligt skridende Maane,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 og lod mit Hjerte sig daare i Løn, saa jeg hylded dem med Kys paa min Haand —
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 ogsaa det var Brøde, der drages for Retten, thi da fornægted jeg Gud hist oppe.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Var min Avindsmands Fald min Glæd jubled jeg, naar han ramtes af Vanheld —
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 nej, jeg tillod ikke min Gane at synde, saa jeg bandende kræved hans Sjæl.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Har min Husfælle ej maattet sige: »Hvem mættedes ej af Kød fra hans Bord« —
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 nej, den fremmede laa ej ude om Natten, jeg aabned min Dør for Vandringsmænd.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Har jeg skjult mine Synder, som Mennesker gør, saa jeg dulgte min Brøde i Brystet
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 af Frygt for den store Hob, af Angst for Stamfrænders Ringeagt, saa jeg blev inden Døre i Stilhed! —
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Ak, var der dog en, der hørte paa mig! Her er mit Bomærke — lad den Almægtige svare! Havde jeg blot min Modparts Indlæg!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Sandelig, tog jeg det paa min Skulder, kransed mit Hoved dermed som en Krone,
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 svared ham for hvert eneste Skridt og mødte ham som en Fyrste.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Har min Mark maattet skrige over mig og alle Furerne græde,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 har jeg tæret dens Kraft uden Vederlag, udslukt dens Ejeres Liv,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 saa gro der Tjørn for Hvede og Ukrudt i Stedet for Byg! Her ender Jobs Ord.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
