Job 31

1 Jeg sluttede en Pagt med mit Øje om ikke at se paa en Jomfru;

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 hvad var ellers min Lod fra Gud hist oppe, den Arv, den Almægtige gav fra det høje?

Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 Har ikke den lovløse Vanheld i Vente, Udaadsmændene Modgang?

Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 Ser han ej mine Veje og tæller alle mine Skridt?

Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 Har jeg holdt til med Løgn, og hasted min Fod til Svig —

Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 paa Rettens Vægtskaal veje han mig, saa Gud kan kende min Uskyld —

mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 er mit Skridt bøjet af fra Vejen, og har mit Hjerte fulgt mine Øjne, hang noget ved mine Hænder,

ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 da gid jeg maa saa og en anden fortære, og hvad jeg planted, oprykkes med Rode!

hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 Blev jeg en Daare paa Grund af en Kvinde, og har jeg luret ved Næstens Dør,

Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 saa dreje min Hustru Kværn for en anden, og andre bøje sig over hende!

másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 Thi sligt var Skændselsdaad, Brøde, der drages for Retten,

mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 ja, Ild, der æder til Afgrunden og sætter hele min Høst i Brand!

mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 Har jeg ringeagtet min Træls og min Trælkvindes Ret, naar de trættede med mig,

Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 hvad skulde jeg da gøre, naar Gud stod op, hvad skulde jeg svare, naar han saa efter?

hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 Har ikke min Skaber skabt ham i Moders Skød, har en og samme ej dannet os begge i Moders Liv?

hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 Har jeg afslaaet ringes Ønske, ladet Enkens Øjne vansmægte,

ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 var jeg ene om at spise mit Brød, har den faderløse ej spist deraf —

s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 nej, fra Barnsben fostred jeg ham som en Fader, jeg ledede hende fra min Moders Skød.

– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 Har jeg set en Stakkel blottet for Klæder, en fattig savne et Tæppe —

ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 visselig nej, hans Hofter velsigned mig, naar han varmed sig i Uld af mine Lam.

ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 Har jeg løftet min Baand mod en faderløs, fordi jeg var vis paa Medhold i Retten,

ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 saa falde min Skulder fra Nakken, saa rykkes min Arm af Led!

vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 Thi Guds Rædsel var kommet over mig, og naar han rejste sig, magted jeg intet!

mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 Har jeg slaaet min Lid til Guld, kaldt det rene Guld min Fortrøstning,

Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 var det min Glæde, at Rigdommen voksed, og at min Haand fik sanket saa meget,

ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 saa jeg, hvorledes Sollyset straaled, eller den herligt skridende Maane,

ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 og lod mit Hjerte sig daare i Løn, saa jeg hylded dem med Kys paa min Haand —

és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 ogsaa det var Brøde, der drages for Retten, thi da fornægted jeg Gud hist oppe.

az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 Var min Avindsmands Fald min Glæd jubled jeg, naar han ramtes af Vanheld —

Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 nej, jeg tillod ikke min Gane at synde, saa jeg bandende kræved hans Sjæl.

hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 Har min Husfælle ej maattet sige: »Hvem mættedes ej af Kød fra hans Bord« —

ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 nej, den fremmede laa ej ude om Natten, jeg aabned min Dør for Vandringsmænd.

az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 Har jeg skjult mine Synder, som Mennesker gør, saa jeg dulgte min Brøde i Brystet

ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 af Frygt for den store Hob, af Angst for Stamfrænders Ringeagt, saa jeg blev inden Døre i Stilhed! —

mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Ak, var der dog en, der hørte paa mig! Her er mit Bomærke — lad den Almægtige svare! Havde jeg blot min Modparts Indlæg!

Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 Sandelig, tog jeg det paa min Skulder, kransed mit Hoved dermed som en Krone,

bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 svared ham for hvert eneste Skridt og mødte ham som en Fyrste.

lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Har min Mark maattet skrige over mig og alle Furerne græde,

Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 har jeg tæret dens Kraft uden Vederlag, udslukt dens Ejeres Liv,

ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 saa gro der Tjørn for Hvede og Ukrudt i Stedet for Byg! Her ender Jobs Ord.

búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.