Job 30

1 Nu derimod ler de ad mig, Folk, der er yngre end jeg, hvis Fædre jeg fandt for ringe at sætte iblandt mine Hyrdehunde.

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 Og hvad skulde jeg med deres Hænders Kraft? Deres Ungdomskraft har de mistet,

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 tørrede hen af Trang og Sult. De afgnaver Ørk og Ødemark

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 og plukker Melde ved Krattet, Gyvelrødder er deres Brød.

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 Fra Samfundet drives de bort, som ad Tyve raabes der efter dem.

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 De bor i Kløfter, fulde af Rædsler, i Jordens og Klippernes Huler.

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 De brøler imellem Buske, i Tornekrat kommer de sammen,

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 en dum og navnløs Æt, de joges med Hug af Lande.

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 Men nu er jeg Haansang for dem, jeg er dem et Samtaleemne;

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 de afskyr mig, holder sig fra mig, nægter sig ikke af spytte ad mig.

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 Thi han løste min Buestreng, ydmyged mig, og foran mig kasted de Tøjlerne af.

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 Til højre rejser sig Ynglen, Fødderne slaar de fra mig, bygger sig Ulykkesveje imod mig;

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 min Sti har de opbrudt, de hjælper med til mit Fald, og ingen hindrer dem i det;

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 de kommer som gennem et gabende Murbrud, vælter sig frem under Ruiner,

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 Rædsler har vendt sig imod mig; min Værdighed joges bort som af Storm, min Lykke svandt som en Sky.

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 Min Sjæl opløser sig i mig; Elendigheds Dage har ramt mig:

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 Natten borer i mine Knogler, aldrig blunder de nagende Smerter.

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 Med vældig Kraft vanskabes mit Kød, det hænger om mig, som var det min Kjortel.

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 Han kasted mig ud i Dynd, jeg er blevet som Støv og Aske.

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 Jeg skriger til dig, du svarer mig ikke, du staar der og ænser mig ikke;

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 grum er du blevet imod mig, forfølger mig med din vældige Haand.

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 Du løfter og vejrer mig hen i Stormen, og dens Brusen gennemryster mig;

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 thi jeg ved, du fører mig hjem til Døden, til det Hus, hvor alt levende samles.

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 Dog, mon den druknende ej rækker Haanden ud og raaber om Hjælp, naar han gaar under?

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 Mon ikke jeg græder over den, som havde det haardt, sørgede ikke min Sjæl for den fattiges Skyld?

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 Jeg biede paa Lykke, men Ulykke kom, jeg haabed paa Lys, men Mørke kom;

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 ustandseligt koger det i mig, Elendigheds Dage traf mig;

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 trøstesløs gaar jeg i Sorg, i Forsamlingen rejser jeg mig og raaber;

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 Sjakalernes Broder blev jeg, Strudsenes Fælle.

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 Min Hud er sort, falder af, mine Knogler brænder af Hede;

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 min Citer er blevet til Sorg, min Fløjte til hulkende Graad!

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.