Job 27

1 Job vedblev at fremsætte sit Tankesprog:

És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

2 Saa sandt Gud lever, som satte min Ret til Side, den Almægtige, som gjorde mig mod i Hu:

Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

3 Saa længe jeg drager Aande og har Guds Aande i Næsen,

bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

4 skal mine Læber ej tale Uret, min Tunge ej fare med Svig!

nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

5 Langt være det fra mig at give jer Ret; til jeg udaander, opgiver jeg ikke min Uskyld.

Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

6 Jeg hævder min Ret, jeg slipper den ikke, ingen af mine Dage piner mit Sind.

Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

7 Som den gudløse gaa det min Fjende, min Modstander som den lovløse!

Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

8 Thi hvad er den vanhelliges Haab, naar Gud bortskærer og kræver hans Sjæl?

Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

9 Hører mon Gud hans Skrig, naar Angst kommer over ham?

Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

10 Mon han kan fryde sig over den Almægtige, føjer han ham, naar han paakalder ham?

Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

11 Jeg vil lære jer om Guds Haand, den Almægtiges Tanker dølger jeg ikke;

Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

12 se, selv har I alle set det, hvi har I saa tomme Tanker?

Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

13 Det er den gudløses Lod fra Gud, Arven, som Voldsmænd faar fra den Almægtige:

Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

14 Vokser hans Sønner, er det for Sværdet, hans Afkom mættes ikke med Brød;

Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

15 de øvrige bringer Pesten i Graven, deres Enker kan ej holde Klage over dem.

maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

16 Opdynger han Sølv som Støv og samler sig Klæder som Ler —

Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

17 han samler, men den retfærdige klæder sig i dem, og Sølvet arver den skyldfri;

szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

18 han bygger sit Hus som en Edderkops, som Hytten, en Vogter gør sig;

Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

19 han lægger sig rig, men for sidste Gang, han slaar Øjnene op, og er det ej mer;

gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

20 Rædsler naar ham som Vande, ved Nat river Stormen ham bort;

Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

21 løftet af Østenstorm farer han bort, den fejer ham væk fra hans Sted.

Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

22 Skaanselsløst skyder han paa ham, i Hast maa han fly fra hans Haand;

Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

23 man klapper i Hænderne mod ham og piber ham bort fra hans Sted!

összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.