< Job 26 >
1 Saa tog Job til Orde og svarede:
Jób pedig felele, és monda:
2 Hvor har du dog hjulpet ham, den afmægtige, støttet den kraftløse Arm!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Hvor har du dog raadet ham, den uvise, kundgjort en Fylde af Visdom!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Hvem hjalp dig med at faa Ordene frem, hvis Aand mon der talte af dig?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 Skyggerne skælver af Angst, de, som bor under Vandene;
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6 blottet er Dødsriget for ham, Afgrunden uden Dække. (Sheol )
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol )
7 Han udspænder Norden over det tomme, ophænger Jorden paa intet;
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Vandet binder han i sine Skyer, og Skylaget brister ikke derunder;
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 han fæstner sin Trones Hjørner og breder sit Skylag derover;
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 han drog en Kreds over Vandene, der, hvor Lys og Mørke skilles.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Himlens Støtter vakler, de gribes af Angst ved hans Trusel;
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 med Vælde bragte han Havet til Ro og knuste Rahab med Kløgt;
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 ved hans Aande klarede Himlen op hans Haand gennembored den flygtende Slange.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Se, det er kun Omridset af hans Vej, hvad hører vi andet end Hvisken? Hans Vældes Torden, hvo fatter vel den?
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?