Job 24
1 Hvorfor har ej den Almægtige opsparet Tider, hvi faar de, som kender ham, ikke hans Dage at se?
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 De onde flytter Markskel, ranede Hjorde har de paa Græs.
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 faderløses Æsel fører de bort, tager Enkens Okse som Borgen:
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 de trænger de fattige af Vejen. Landets arme maa alle skjule sig.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Som vilde Æsler i Ørkenen gaar de ud til deres Gerning søgende efter Næring; Steppen er Brød for Børnene.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 De høster paa Marken om Natten, i Rigmandens Vingaard sanker de efter.
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 Om Natten ligger de nøgne, uden Klæder, uden Tæppe i Kulden.
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 De vædes af Bjergenes Regnskyl, klamrer sig af Mangel paa Ly til Klippen.
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 — Man river den faderløse fra Brystet, tager den armes Barn som Borgen. —
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 Nøgne vandrer de, uden Klæder, sultne bærer de Neg;
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 mellem Murene presser de Olie, de træder Persen og tørster.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 De drives fra By og Hus, og Børnenes Hunger skriger. Men Gud, han ænser ej vrangt.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 Andre hører til Lysets Fjender, de kender ikke hans Veje og holder sig ej paa hans Stier:
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 Før det lysner, staar Morderen op, han myrder arm og fattig; om Natten sniger Tyven sig om;
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 Horkarlens Øje lurer paa Skumring, han tænker: »Intet Øje kan se mig!« og skjuler sit Ansigt under en Maske.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 I Mørke bryder de ind i Huse, de lukker sig inde om Dagen, thi ingen af dem vil vide af Lys.
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 For dem er Mørket Morgen, thi de er kendt med Mørkets Rædsler.
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 Over Vandfladen jages han hen, hans Arvelod i Landet forbandes, han færdes ikke paa Vejen til Vingaarden.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 Han er glemt paa sin Hjemstavns Torv, hans Storhed kommes ej mer i Hu, Uretten knækkes som Træet.
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 Han var ond mod den golde, der ikke fødte, mod Enken gjorde han ikke vel;
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 dem, det gik skævt, rev han bort i sin Vælde. Han staar op og er ikke tryg paa sit Liv,
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 han styrtes uden Haab og Støtte, og paa hans Veje er idel Nød.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 Hans Storhed er stakket, saa er han ej mer, han bøjes og skrumper ind som Melde og skæres af som Aksenes Top.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 Og hvis ikke — hvo gør mig til Løgner, hvo gør mine Ord til intet?
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
