Job 23
1 Saa tog Job til Orde og svarede:
S felelt Jób és mondta:
2 Ogsaa i Dag er der Trods i min Klage, tungt ligger hans Haand paa mit Suk!
Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
3 Ak, vidste jeg Vej til at finde ham, kunde jeg naa hans Trone!
Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
4 Da vilde jeg udrede Sagen for ham og fylde min Mund med Beviser,
eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
5 vide, hvad Svar han gav mig, skønne, hvad han sagde til mig!
tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
6 Mon han da satte sin Almagt imod mig? Nej, visselig agted han paa mig;
Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
7 da gik en oprigtig i Rette med ham, og jeg bjærged for evigt min Ret.
Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
8 Men gaar jeg mod Øst, da er han der ikke, mod Vest, jeg mærker ej til ham;
Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
9 jeg søger i Nord og ser ham ikke, drejer mod Syd og øjner ham ej.
balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
10 Thi han kender min Vej og min Vandel, som Guld gaar jeg frem af hans Prøve.
Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
11 Min Fod har holdt fast ved hans Spor, hans Vej har jeg fulgt, veg ikke derfra,
Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
12 fra hans Læbers Bud er jeg ikke veget, hans Ord har jeg gemt i mit Bryst.
Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
13 Men han gjorde sit Valg, hvem hindrer ham Han udfører, hvad hans Sjæl attraar.
De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
14 Thi han fuldbyrder, hvad han bestemte, og af sligt har han meget for.
Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
15 Derfor forfærdes jeg for ham og gruer ved Tanken om ham.
Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
16 Ja, Gud har nedbrudt mit Mod, forfærdet mig har den Almægtige;
Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
17 thi jeg gaar til i Mørket, mit Aasyn dækkes af Mulm.
mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.
