Job 21
1 Saa tog Job til Orde og svarede:
Felelt Jób és mondta:
2 Hør dog, hør mine Ord, lad det være Trøsten, I giver!
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Find jer nu i, at jeg taler, siden kan I jo haane!
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Gælder min Klage Mennesker? Hvi skulde jeg ej være utaalmodig?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Vend jer til mig og stivn af Rædsel, læg Haand paa Mund!
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Jeg gruer, naar jeg tænker derpaa, mit Legeme gribes af Skælven:
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 De gudløse, hvorfor lever de, bliver gamle, ja vokser i Kraft?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Deres Æt har de blivende hos sig, deres Afkom for deres Øjne;
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 deres Huse er sikre mod Rædsler, Guds Svøbe rammer dem ikke;
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 ej springer deres Tyr forgæves, Koen kælver, den kaster ikke;
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 de slipper deres Drenge ud som Faar, deres Børneflok boltrer sig ret;
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 de synger til Pauke og Citer, er glade til Fløjtens Toner;
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 skønt de siger til Gud: »Gaa fra os, at kende dine Veje er ikke vor Lyst!
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Den Almægtige? Hvad han? Skal vi tjene ham? Hvad Gavn at banke paa hos ham?«
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Er ej deres Lykke i deres Haand og gudløses Raad ham fjernt?
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Naar gaar de gudløses Lampe ud og naar kommer Ulykken over dem? Naar deler han Loddet ud i sin Vrede,
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 saa de bliver som Straa for Vinden, som Avner, Storm fører bort?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Gemmer Gud hans Ulykkeslod til hans Børn? Ham selv gengælde han, saa han mærker det,
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 lad ham selv faa sit Vanheld at se, den Almægtiges Vrede at drikke!
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Thi hvad bryder han sig siden om sit Hus, naar hans Maaneders Tal er udrundet?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Kan man vel tage Gud i Skole, ham, som dømmer de højeste Væsner?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 En dør jo paa Lykkens Tinde, helt tryg og saa helt uden Sorger:
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 hans Spande er fulde af Mælk, hans Knogler af saftig Marv;
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 med bitter Sjæl dør en anden og har aldrig nydt nogen Lykke;
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 de lægger sig begge i Jorden, og begge dækkes af Orme!
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Se, jeg kender saa vel eders Tanker og de Rænker, I spinder imod mig,
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 naar I siger: »Hvor er Stormandens Hus og det Telt, hvor de gudløse bor?«
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Har I aldrig spurgt de berejste og godkendt deres Beviser:
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Den onde skaanes paa Ulykkens Dag og frelses paa Vredens Dag.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Hvem foreholder ham vel hans Færd, gengælder ham, hvad han gør?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Til Graven bæres han hen, ved hans Gravhøj holdes der Vagt;
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 i Dalbunden hviler han sødt, Alverden følger saa efter, en Flok uden Tal gik forud for ham.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Hvor tom er den Trøst, som I giver! Eders Svar — kun Svig er tilbage!
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
