Job 19
1 Saa tog Job til Orde og svarede:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hvor længe vil I krænke min Sjæl og slaa mig sønder med Ord?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 I haaner mig nu for tiende Gang, mishandler mig uden Skam.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Har jeg da virkelig fejlet, hænger der Fejl ved mig?
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Eller gør I jer store imod mig og revser mig ved at smæde?
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Saa vid da, at Gud har bøjet min Ret, omspændt mig med sit Net.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Se, jeg skriger: Vold! men faar ikke Svar, raaber om Hjælp, der er ingen Ret.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Han spærred min Vej, jeg kom ikke frem, han hylled mine Stier i Mørke;
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 han klædte mig af for min Ære, berøved mit Hoved Kronen,
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 brød mig ned overalt, saa jeg maa bort, oprykked mit Haab som Træet;
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 hans Vrede blussede mod mig, han regner mig for sin Fjende;
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 samlede rykker hans Flokke frem og bryder sig Vej imod mig, de lejrer sig om mit Telt.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Mine Brødre har fjernet sig fra mig, Venner er fremmede for mig,
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 mine nærmeste og Kendinge holder sig fra mig, de, der er i mit Hus, har glemt mig;
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 mine Piger regner mig for en fremmed, vildfremmed er jeg i deres Øjne;
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 ej svarer min Træl, naar jeg kalder, jeg maa trygle ham med min Mund;
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 ved min Aande væmmes min Hustru, mine egne Brødre er jeg en Stank;
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 selv Drenge agter mig ringe, naar jeg rejser mig, taler de mod mig;
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Standsfæller væmmes til Hobe ved mig, de, jeg elskede, vender sig mod mig.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Benene hænger fast ved min Hud, med Kødet i Tænderne slap jeg bort.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Naade, mine Venner, Naade, thi Guds Haand har rørt mig!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Hvi forfølger og I mig som Gud og mættes ej af mit Kød?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ak, gid mine Ord blev skrevet op, blev tegnet op i en Bog,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 med Griffel af Jern, med Bly indristet i Klippen for evigt!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Men jeg ved, at min Løser lever, over Støvet vil en Forsvarer staa frem.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Naar min sønderslidte Hud er borte, skal jeg ud fra mit Kød skue Gud,
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 hvem jeg skal se paa min Side; ham skal mine Øjne se, ingen fremmed! Mine Nyrer forgaar i mit Indre!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Naar I siger: »Hor vi skal forfølge ham, Sagens Rod vil vi udfinde hos ham!«
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 saa tag jer i Vare for Sværdet; thi Vrede rammer de lovløse, at I skal kende, der kommer en Dom!
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
