Job 19
1 Saa tog Job til Orde og svarede:
Felelt Jób és mondta:
2 Hvor længe vil I krænke min Sjæl og slaa mig sønder med Ord?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 I haaner mig nu for tiende Gang, mishandler mig uden Skam.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Har jeg da virkelig fejlet, hænger der Fejl ved mig?
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Eller gør I jer store imod mig og revser mig ved at smæde?
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Saa vid da, at Gud har bøjet min Ret, omspændt mig med sit Net.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Se, jeg skriger: Vold! men faar ikke Svar, raaber om Hjælp, der er ingen Ret.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Han spærred min Vej, jeg kom ikke frem, han hylled mine Stier i Mørke;
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 han klædte mig af for min Ære, berøved mit Hoved Kronen,
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 brød mig ned overalt, saa jeg maa bort, oprykked mit Haab som Træet;
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 hans Vrede blussede mod mig, han regner mig for sin Fjende;
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 samlede rykker hans Flokke frem og bryder sig Vej imod mig, de lejrer sig om mit Telt.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Mine Brødre har fjernet sig fra mig, Venner er fremmede for mig,
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 mine nærmeste og Kendinge holder sig fra mig, de, der er i mit Hus, har glemt mig;
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 mine Piger regner mig for en fremmed, vildfremmed er jeg i deres Øjne;
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 ej svarer min Træl, naar jeg kalder, jeg maa trygle ham med min Mund;
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 ved min Aande væmmes min Hustru, mine egne Brødre er jeg en Stank;
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 selv Drenge agter mig ringe, naar jeg rejser mig, taler de mod mig;
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Standsfæller væmmes til Hobe ved mig, de, jeg elskede, vender sig mod mig.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Benene hænger fast ved min Hud, med Kødet i Tænderne slap jeg bort.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Naade, mine Venner, Naade, thi Guds Haand har rørt mig!
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Hvi forfølger og I mig som Gud og mættes ej af mit Kød?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Ak, gid mine Ord blev skrevet op, blev tegnet op i en Bog,
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 med Griffel af Jern, med Bly indristet i Klippen for evigt!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Men jeg ved, at min Løser lever, over Støvet vil en Forsvarer staa frem.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 Naar min sønderslidte Hud er borte, skal jeg ud fra mit Kød skue Gud,
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 hvem jeg skal se paa min Side; ham skal mine Øjne se, ingen fremmed! Mine Nyrer forgaar i mit Indre!
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Naar I siger: »Hor vi skal forfølge ham, Sagens Rod vil vi udfinde hos ham!«
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 saa tag jer i Vare for Sværdet; thi Vrede rammer de lovløse, at I skal kende, der kommer en Dom!
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
