Job 18
1 Saa tog Sjuhiten Bildad til Orde og sagde:
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 Saa gør dog en Ende paa dine Ord, kom til Fornuft og lad os tale!
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Hvi skal vi regnes for Kvæg og staa som umælende i dine Øjne?
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 Du, som i Vrede sønderslider din Sjæl, skal for din Skyld Jorden blive øde og Klippen flyttes fra sit Sted?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Nej, den gudløses Lys bliver slukt, hans Ildslue giver ej Lys;
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 Lyset i hans Telt gaar ud, og hans Lampe slukkes for ham;
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 hans kraftige Skridt bliver korte, han falder for eget Raad;
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 thi hans Fod drives ind i Nettet, paa Fletværk vandrer han frem,
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 Fælden griber om Hælen, Garnet holder ham fast;
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 Snaren er skjult i Jorden for ham og Saksen paa hans Sti;
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Rædsler skræmmer ham alle Vegne og kyser ham Skridt for Skridt:
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 Ulykken hungrer efter ham, Undergang lurer paa hans Fald:
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Dødens førstefødte æder hans Lemmer, æder hans Legemes Lemmer;
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 han rives bort fra sit Telt, sin Fortrøstning; den styrer hans Skridt til Rædslernes Konge;
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 i hans Telt har Undergang hjemme, Svovl strøs ud paa hans Bolig;
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 nedentil tørrer hans Rødder, oventil visner hans Grene;
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 hans Minde svinder fra Jord, paa Gaden nævnes ikke hans Navn;
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 man støder ham ud fra Lys i Mørket og driver ham bort fra Jorderig;
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 i sit Folk har han ikke Afkom og Æt, i hans Hjem er der ingen tilbage;
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 de i Vester stivner ved hans Skæbnedag, de i Øst bliver slagne af Rædsel.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Ja, saaledes gaar det den lovløses Bolig, dens Hjem, der ej kender Gud!
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
