Job 18
1 Saa tog Sjuhiten Bildad til Orde og sagde:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 Saa gør dog en Ende paa dine Ord, kom til Fornuft og lad os tale!
Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
3 Hvi skal vi regnes for Kvæg og staa som umælende i dine Øjne?
Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
4 Du, som i Vrede sønderslider din Sjæl, skal for din Skyld Jorden blive øde og Klippen flyttes fra sit Sted?
Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
5 Nej, den gudløses Lys bliver slukt, hans Ildslue giver ej Lys;
Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
6 Lyset i hans Telt gaar ud, og hans Lampe slukkes for ham;
Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
7 hans kraftige Skridt bliver korte, han falder for eget Raad;
Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
8 thi hans Fod drives ind i Nettet, paa Fletværk vandrer han frem,
Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
9 Fælden griber om Hælen, Garnet holder ham fast;
sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
10 Snaren er skjult i Jorden for ham og Saksen paa hans Sti;
a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
11 Rædsler skræmmer ham alle Vegne og kyser ham Skridt for Skridt:
Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
12 Ulykken hungrer efter ham, Undergang lurer paa hans Fald:
Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
13 Dødens førstefødte æder hans Lemmer, æder hans Legemes Lemmer;
Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
14 han rives bort fra sit Telt, sin Fortrøstning; den styrer hans Skridt til Rædslernes Konge;
Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
15 i hans Telt har Undergang hjemme, Svovl strøs ud paa hans Bolig;
Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
16 nedentil tørrer hans Rødder, oventil visner hans Grene;
Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
17 hans Minde svinder fra Jord, paa Gaden nævnes ikke hans Navn;
Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
18 man støder ham ud fra Lys i Mørket og driver ham bort fra Jorderig;
Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
19 i sit Folk har han ikke Afkom og Æt, i hans Hjem er der ingen tilbage;
Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
20 de i Vester stivner ved hans Skæbnedag, de i Øst bliver slagne af Rædsel.
Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
21 Ja, saaledes gaar det den lovløses Bolig, dens Hjem, der ej kender Gud!
Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
