Job 16
1 Saa tog Job til Orde og svarede:
Felelt Jób és mondta:
2 Nok har jeg hørt af sligt, besværlige Trøstere er I til Hobe!
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Faar Mundsvejret aldrig Ende? Hvad ægged dig dog til at svare?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Ogsaa jeg kunde tale som I, hvis I kun var i mit Sted, føje mine Ord imod jer og ryste paa Hovedet ad jer,
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 styrke jer med min Mund, ej spare paa ynksomme Ord!
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Taler jeg, mildnes min Smerte ikke og om jeg tier, hvad Lindring faar jeg?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Dog nu har han udtømt min Kraft, du har ødelagt hele min Kreds;
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 at du greb mig, gælder som Vidnesbyrd mod mig, min Magerhed vidner imod mig.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Hans Vrede river og slider i mig, han skærer Tænder imod mig. Fjenderne hvæsser Blikket imod mig,
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 de opspiler Gabet imod mig, slaar mig med Haan paa Kind og flokkes til Hobe omkring mig;
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Gud gav mig hen i Niddingers Vold, i gudløses Hænder kasted han mig.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Jeg leved i Fred, saa knuste han mig, han greb mig i Nakken og sønderslog mig; han stilled mig op som Skive,
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 hans Pile flyver omkring mig, han borer i Nyrerne uden Skaansel, udgyder min Galde paa Jorden;
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 Revne paa Revne slaar han mig, stormer som Kriger imod mig.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Over min Hud har jeg syet Sæk og boret mit Horn i Støvet;
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 mit Ansigt er rødt af Graad, mine Øjenlaag hyllet i Mørke,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 skønt der ikke er Vold i min Haand, og skønt min Bøn er ren!
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Dølg ikke, Jord, mit Blod, mit Skrig komme ikke til Hvile!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Alt nu er mit Vidne i Himlen, min Talsmand er i det høje;
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 gid min Ven lod sig finde! Mit Øje vender sig med Taarer til Gud,
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 at han skifter Ret mellem Manden og Gud, mellem Mennesket og hans Ven!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Thi talte er de kommende Aar, jeg skal ud paa en Færd, jeg ej vender hjem fra.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
