Job 13
1 Se, mit Øje har skuet alt dette, mit Øre har hørt og mærket sig det;
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 hvad I ved, ved ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for jer.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Men til den Almægtige vil jeg tale, med Gud er jeg sindet at gaa i Rette,
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 mens I smører paa med Løgn; usle Læger er I til Hobe.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Om I dog vilde tie stille, saa kunde I regnes for vise!
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Hør dog mit Klagemaal, mærk mine Læbers Anklage!
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Forsvarer I Gud med Uret, forsvarer I ham med Svig?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Vil I tage Parti for ham, vil I træde i Skranken for Gud?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Gaar det godt, naar han ransager eder, kan I narre ham, som man narrer et Menneske?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Revse jer vil han alvorligt, om I lader som intet og dog er partiske.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Vil ikke hans Højhed skræmme jer og hans Rædsel falde paa eder?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Eders Tankesprog bliver til Askesprog, som Skjolde af Ler eders Skjolde.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Ti stille, at jeg kan tale, saa overgaa mig, hvad der vil!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Jeg vil bære mit Kød i Tænderne og tage mit Liv i min Haand;
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab, dog lægger jeg for ham min Færd.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Det er i sig selv en Sejr for mig, thi en vanhellig vover sig ikke til ham!
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hør nu ret paa mit Ord, lad mig tale for eders Ører!
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Se, til Rettergang er jeg rede, jeg ved, at Retten er min!
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Hvem kan vel trætte med mig? Da skulde jeg tie og opgive Aanden!
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Kun for to Ting skaane du mig, saa kryber jeg ikke i Skjul for dig:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Din Haand maa du tage fra mig, din Rædsel skræmme mig ikke!
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Saa stævn mig, og jeg skal svare, eller jeg vil tale, og du skal svare!
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Hvor stor er min Skyld og Synd? Lad mig vide min Brøde og Synd!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Hvi skjuler du dog dit Aasyn og regner mig for din Fjende?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Vil du skræmme et henvejret Blad, forfølge et vissent Straa,
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 at du skriver mig saa bitter en Dom og lader mig arve min Ungdoms Skyld,
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 lægger mine Fødder i Blokken, vogter paa alle mine Veje, indkredser mine Fødders Trin!
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Og saa er han dog som smuldrende Trøske, som Klæder, der ædes op af Møl,
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
