Job 13
1 Se, mit Øje har skuet alt dette, mit Øre har hørt og mærket sig det;
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 hvad I ved, ved ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for jer.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Men til den Almægtige vil jeg tale, med Gud er jeg sindet at gaa i Rette,
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 mens I smører paa med Løgn; usle Læger er I til Hobe.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Om I dog vilde tie stille, saa kunde I regnes for vise!
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hør dog mit Klagemaal, mærk mine Læbers Anklage!
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Forsvarer I Gud med Uret, forsvarer I ham med Svig?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Vil I tage Parti for ham, vil I træde i Skranken for Gud?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Gaar det godt, naar han ransager eder, kan I narre ham, som man narrer et Menneske?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Revse jer vil han alvorligt, om I lader som intet og dog er partiske.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Vil ikke hans Højhed skræmme jer og hans Rædsel falde paa eder?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Eders Tankesprog bliver til Askesprog, som Skjolde af Ler eders Skjolde.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Ti stille, at jeg kan tale, saa overgaa mig, hvad der vil!
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Jeg vil bære mit Kød i Tænderne og tage mit Liv i min Haand;
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab, dog lægger jeg for ham min Færd.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Det er i sig selv en Sejr for mig, thi en vanhellig vover sig ikke til ham!
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hør nu ret paa mit Ord, lad mig tale for eders Ører!
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Se, til Rettergang er jeg rede, jeg ved, at Retten er min!
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Hvem kan vel trætte med mig? Da skulde jeg tie og opgive Aanden!
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Kun for to Ting skaane du mig, saa kryber jeg ikke i Skjul for dig:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Din Haand maa du tage fra mig, din Rædsel skræmme mig ikke!
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Saa stævn mig, og jeg skal svare, eller jeg vil tale, og du skal svare!
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Hvor stor er min Skyld og Synd? Lad mig vide min Brøde og Synd!
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Hvi skjuler du dog dit Aasyn og regner mig for din Fjende?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Vil du skræmme et henvejret Blad, forfølge et vissent Straa,
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 at du skriver mig saa bitter en Dom og lader mig arve min Ungdoms Skyld,
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 lægger mine Fødder i Blokken, vogter paa alle mine Veje, indkredser mine Fødders Trin!
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 Og saa er han dog som smuldrende Trøske, som Klæder, der ædes op af Møl,
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
