Job 11
1 Saa tog Na'amatiten Zofar til Orde og sagde:
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 Skal en Ordgyder ej have Svar, skal en Mundheld vel have Ret?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Skal Mænd vel tie til din Skvalder, skal du spotte og ikke faa Skam?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Du siger: »Min Færd er lydeløs, og jeg er ren i hans Øjne!«
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 Men vilde dog Gud kun tale, oplade sine Læber imod dig,
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 kundgøre dig Visdommens Løndom, thi underfuld er den i Væsen; da vilde du vide, at Gud har glemt dig en Del af din Skyld!
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 Har du loddet Bunden i Gud og naaet den Almægtiges Grænse?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)
9 Den overgaar Jorden i Vidde, er mere vidtstrakt end Havet.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Farer han frem og fængsler, stævner til Doms, hvem hindrer ham?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Han kender jo Løgnens Mænd, Uret ser han og agter derpaa,
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 saa tomhjernet Mand faar Vid, og Vildæsel fødes til Menneske.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Hvis du faar Skik paa dit Hjerte og breder dine Hænder imod ham,
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 hvis Uret er fjern fra din Haand, og Brøde ej bor i dit Telt,
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 ja, da kan du lydefri løfte dit Aasyn og uden at frygte staa fast,
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 ja, da skal du glemme din Kvide, mindes den kun som Vand, der flød bort;
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 dit Liv skal overstraale Middagssolen, Mørket vorde som lyse Morgen.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 Tryg skal du være, fordi du har Haab; du ser dig om og gaar trygt til Hvile,
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 du ligger uden at skræmmes op. Til din Yndest vil mange bejle.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 Men de gudløses Øjne vansmægter; ude er det med deres Tilflugt, deres Haab er blot at udaande Sjælen!
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
