Esajas 16

1 Landets Herrer sender en Gave fra Sela gennem Ørkenen til Zions Datters Bjerg.

Küldjetek az ország uralkodójának járó bárányt Szélából a puszta felé Czión leányának hegyére.

2 Og ret som flagrende Fugle, som en opskræmt Rede er Moabs Døtre ved Arnons Vadesteder.

És lesz, mint bujdosó madár, kiűzött fészek, úgy lesznek Móáb leányai az Arnón gázlóinál.

3 »Kom med et Raad, gør Ende derpaa, lad din Skygge blive som Natten ved højlys Dag, skjul de bortdrevne, røb ej de flyende!

Szerezz tanácsot, tégy ítéletet, tedd olyanná mint éjjel árnyékodat délközben, rejtsd el az elszéledteket, a bujdosót el ne áruld.

4 Giv Moabs bortdrevne Tilhold hos dig, vær dem et Skjul for den, som hærger! Er først Voldsmanden borte, Ødelæggelsen omme, Undertrykkeren ude af Landet,

Hadd tartózkodjanak benned száműzötteim, Móábéi, légy oltalmuk a pusztító ellen; mert vége lesz a nyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az eltiprók az országból.

5 skal en Trone rejses med Mildhed, og paa den skal sidde en Dommer med Trofasthed i Davids Telt, ivrig for Ret og øvet i Retfærd.«

És megszilárdul szeretet által a trón, és ül rajta hűségben, Dávid sátrában egy bíró, jogot kutató és igazságban jártas.

6 »Vi har hørt om Moabs Hovmod, det saare store, dets Overmod, Hovmod og Frækhed, dets tomme Snak.«

Hallottuk Móáb gőgjét, nagyon gőgös, gőgösségét meg gőgjét és dölyfösségét és alaptalan kérkedését.

7 Derfor jamrer Moab over Moab, alle jamrer; Kir-Haresets Rosinkager sukker de sønderknust over.

Azért jajgat Móáb Móábért, mindnyája jajgat; Kír-Charészet aszú szőlői miatt nyögtök, végképp megtörve.

8 Thi visne er Hesjbons Marker, Sibmas Vinstok, hvis Druer slog Folkenes Herrer til Jorden; den naaede Ja'zer, famled gennem Ørkenen, dens Ranker bredte sig, overskred Havet.

Mert Chesbón mezőségei elhervadtak; Szibma szőlőtője – a nemzetek urai leütötték venyigéit; Jáezérig értek, a pusztába tévedtek, indái terjeszkedtek, átmentek a tengeren.

9 Derfor græder jeg Ja'zers Graad over Sibmas Vinstok, væder med min Taare Hesjbon, og El'ale; thi et Vinperserraab slog ned paa din Frugt og din Høst,

Ezért siratom Jaezér sírásával Szibma szőlőtőjét, megáztatlak könnyemmel, Chesbón és Eleálé, mert szüretedre és aratásodra kurjantás esett.

10 fra Frugthaver svandt baade Glæde og Jubel; i Vingaarde jubles der ikke, der lyder ej Raab, i Karrene trampes ej Vin, Vinperserraabet er tystnet.

Elvétetik öröm és ujjongás a termőföldről és a szőlőkben nem vigadnak és nem rivalognak; bort présházakban nem sajtol a sajtoló, a kurjantást megszüntettem.

11 Derfor bæver mit Indre som Citren for Moab, mit Hjerte for Kir-Heres.

Azért zúgnak beleim Móábért mint a hárfa, és belsőm Kír-Chéreszért.

12 Og naar Moab viser sig paa Offerhøjen, naar det gør sig Møje og kommer til sin Helligdom for at bede, udretter det intet.

És lesz, hogyha megjelenik, hogyha kifárad Móáb a magaslaton és bemegy a szentélyébe, hogy imádkozzék – mit sem tehet.

13 Det er Ordet, HERREN fordum talede til Moab.

Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló Móábról régtől fogva;

14 Men nu siger HERREN: Om tre Aar, som Daglejeren regner Aaret, skal Moabs Herlighed vanæres med al den store larmende Hob. Resten bliver lille, ringe og afmægtig.

most pedig szól az Örökkévaló, mondván: Három év múlva, mint a béres évei, megaláztatik Móáb dicsősége az egész nagy néptömeggel, és maradéka kevés, csekély lesz, nem sok.