Ezekiel 24
1 HERRENS Ord kom i det niende Aar paa den tiende Dag i den tiende Maaned til mig saaledes:
És lett hozzám az Örökkévalónak igéje a kilencedik évben, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén, mondván:
2 Menneskesøn, opskriv dig Navnet paa denne Dag, Dagen i Dag, thi netop i Dag har Babels Konge kastet sig over Jerusalem.
Ember fia, írd fel rnagadnak a napnak nevét, épen ezt a napot. Rávetette magát Bábel királya Jeruzsálemre épen ezen a napon.
3 Og tal i Lignelse til den genstridige Slægt og sig: Saa siger den Herre HERREN: Sæt Kedelen over, sæt den over; kom ogsaa Vand deri;
És mondj az engedetlenség házának példázatot és szólj hozzájuk: Így szól az Úr, az Örökkévaló: tedd föl a fazekat, tedd föl és tölts vizet is bele;
4 læg Kødstykker i, alle Haande gode Stykker, Kølle og Bov, fyld den med udsøgte Knogler;
Gyűjtsd beléje a darabjait, minden jó darabot, combot és lapockát, a csontok javával töltsd meg;
5 tag af Hjordens bedste Dyr og læg en Stabel Brænde under den; kog Stykkerne, saa ogsaa Knoglerne koges ud!
A juhok javát vedd és sorba rakd a csontokat alája, forralva forrald fel, meg is főljenek benne csontjai.
6 Derfor, saa siger den Herre HERREN: Ve Blodbyen, den rustne Kedel, hvis Rust ikke er gaaet af. Stykke efter Stykke giver den fra sig; der kastes ikke Lod om dem;
Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: Jaj, te vérontás városa, fazék, melyen rajta van rozsdája és rozsdája nem távozott belőle; darabról darabra szed ki, nem esett reá sors.
7 thi Blodet er endnu midt i Byen; den hældte det paa den nøgne Klippe og udgød det ikke paa Jorden for at dække det med Muld.
Mert vére volt közepében, száraz sziklára tette; nem öntötte a földre, hogy port borítana reája.
8 For at fremkalde Vrede, for at tage Hævn hældte jeg Blodet paa den nøgne Klippe uden at dække det.
Harag fölkeltésére, bosszú megindítására adtam vérét száraz sziklára, hogy be ne boríttassék.
9 Derfor, saa siger den Herre HERREN: Ve Blodbyen! Nu vil ogsaa jeg gøre brændestabelen stor;
Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: jaj te vérontás városa, én is nagygyá teszem a máglyát.
10 hent brænde i Mængde, lad Ilden lue og Kødet blive mørt, hæld Suppen ud og lad Benene brændes
Szaporítsák a fát, meggyújtják a tüzet, egészen megfőzik a húst, fölkeverik a levet és a csontok izzódjanak.
11 og sæt Kedelen tom paa de glødende Kul, for at den kan blive saa hed, at Kobberet gløder og Urenheden smelter; Rusten skal svinde!
És állítsd üresen a parázsra, hogy megmelegedjék és izzódjék az érce, hogy megolvadjon benne tisztátalansága, eltűnjék a rozsdája.
12 Møje har den kostet, men den megen Rust gik ikke af. I Ilden med Rusten!
Bajlódásokat kifárasztott, de nem távozik belőle a sok rozsdája; tűzbe a rozsdája.
13 Fordi du er uren af Utugt, fordi du ikke kom af med din Urenhed, skønt jeg rensede dig, skal du ikke blive ren igen, før jeg har kølet min Harme paa dig.
Tisztátalanságodban fajtalanság van. Mivel tisztítgattalak, de te nem tisztultál meg, tisztátalanságodtól nem fogsz többé megtisztulni, mígnem lecsillapítom rajtad hevemet.
14 Jeg, HERREN, har talet, og det kommer! Jeg griber ind og opgiver det ikke, jeg skaaner ikke og angre ej heller; efter dine Veje og dine Gerninger vil jeg dømme dig, lyder det fra den Herre HERREN.
Én az Örökkévaló beszéltem, megjön és megleszen, nem tágítok, nem sajnálkozom és nem gondolom meg; útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek téged, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
15 HERRENS Ord kom til mig saaledes:
És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
16 Menneskesøn! Se, jeg tager dine Øjnes Lyst fra dig ved en brat Død; men du skal ikke klage eller græde; du skal ikke fælde Taarer;
Ember fia, íme én elveszem tőled szemed gyönyörűségét csapás által; ne tarts gyászt, ne sírj, ne folyjon könnyed;
17 suk i Stilhed og hold ikke Døde klage, bind Huen paa og tag Sko paa Fødderne, tilhyl ikke dit Skæg og spis ikke Sørgebrød!
Csendesen nyögj, holtakért való gyászt ne tégy, fejdíszedet kösd fel magadra és sarúidat tedd rá a lábaidra; ne burkolózz be bajuszig és az emberek kenyerét ne egyed.
18 Tal saa om Morgenen til Folket! — Saa døde min Hustru om Aftenen, og næste Morgen gjorde jeg, som mig var paalagt.
Beszéltem a néphez reggel, és este meghalt a feleségem; és cselekedtem reggel, a mint megparancsoltatott nekem.
19 Og da Folket sagde til mig: »Vil du ikke lade os vide, hvad det, du der gør, skal sige os?«
És szólt hozzám a nép: Nem mondanád meg nekünk, mit jelent ez nekünk, hogy így cselekszel?
20 svarede jeg: »HERRENS Ord kom til mig saaledes:
És szóltam hozzájuk: Az Örökkévaló igéje lett hozzám, mondván:
21 Sig til Israels Hus: Saa siger den Herre HERREN: Se, jeg vil vanhellige min Helligdom, eders Hovmods Stolthed, eders Øjnes Lyst, eders Sjæles Længsel; og de Sønner og Døtre, I lod tilbage, skal falde for Sværdet!
Mondd Izráél házának, így szól az Úr, az Örökkévaló: íme én megszentségtelenítem szentélyemet, erős büszkeségteket, a mi szemeteknek gyönyörű és a min lelketek könyörül; fiaitok pedig és leányaitok, a kiket ott hagytatok, kard által fognak elesni.
22 Og I skal gøre, som jeg nu gør: I skal ikke tilhylle eders Skæg eller spise Sørgebrød;
És majd cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszig nem fogtok beburkolózni és az emberek kenyerét nem fogjátok enni;
23 eders Huer skal blive paa Hovederne og eders Sko paa Fødderne; I skal ikke klage eller græde, men svinde hen i eders Synder og sukke for hverandre.
díszetek a fejeiteken, sarúitok a lábaitokon, nem fogtok gyászt tartani és nem fogtok sírni; el fogtok sínyleni bűneitekben és sóhajtoztok egyik a másika felé.
24 Ezekiel skal være eder et Tegn; naar det sker, skal I gøre, som han gør; og I skal kende, at jeg er den Herre HERREN, «
És lesz nektek Jechezkél csodajelül: mind a szerint a mint ő cselekedett, úgy fogtok ti cselekedni; amikor megjön, megtudjátok, hogy én vagy ok az Úr, az Örökkévaló.
25 Og du, Menneskesøn! Paa den Dag jeg tager deres Værn, deres herlige Fryd, deres Øjnes Lyst og deres Sjæles Længsel, deres Sønner og Døtre fra dem,
Te pedig, ember fia, nemde, a mely napon elveszem tőlük erősségüket, dicsőséges örömüket, azt a mi szemeiknek gyönyörű és mire vágyódik a lelkük, fiaikat és leányaikat -
26 paa den Dag skal en Flygtning komme til dig og melde det for dine Ører;
azon napon el fog jönni hozzád a menekülő, hogy hírt hallasson a fülekkel.
27 paa den Dag skal din Mund aabnes, naar Flygtningen kommer, og du skal tale og ikke mere være stum; du skal være dem et Tegn; og de skal kende, at jeg er HERREN.
Azon a napon megnyílik szájad a menekülővel és beszélni fogsz és nem fogsz többé elnémulni; és leszel nekik csodajelül, hogy megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló.
