Prædikeren 4

1 Fremdeles saa jeg al den Undertrykkelse, som sker under Solen; jeg saa de undertryktes Taarer og ingen trøstede dem; de led Vold af deres Undertrykkeres Haand, og ingen trøstede dem.

S rátértem én és láttam mindazon elnyomásokat, melyek történnek a nap alatt; s íme az elnyomottak könnye, s nincs nekik vigasztalójuk, s elnyomóik kezéből erőszak kél, de nincs nekik vigasztalójuk.

2 Da priste jeg de døde, som allerede er døde, lykkeligere end de levende, som endnu er i Live;

És dicsértem én a holtakat, azokat, kik rég meghaltak, inkább mint az élőket, kik még életben vannak;

3 men lykkeligere end begge den, som slet ikke er til, som ikke har set det onde, der sker under Solen.

de boldogabbnak mindkettőjüknél azt, ki még nem is lett, a ki nem látta; a rossz dolgot, mely történik a nap alatt.

4 Og jeg saa, at al Flid og alt dygtigt Arbejde udspringer af den enes Misundelse mod den anden. Ogsaa det er Tomhed og Jag efter Vind.

És láttam én minden fáradságot és a cselekvésnek minden ügyességét, hogy az az egyiknek irígysége a másik ellen. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

5 Daaren lægger Hænderne i Skødet og æder sig selv op.

A balga összefonja kezeit és saját húsát emészti.

6 Bedre en Haandfuld Hvile end Hænderne fulde af Flid og Jag efter Vind.

Jobb teli tenyérnyi nyugalom, mint két teli maroknyi fáradság és szélhajhászás.

7 Og mere Tomhed saa jeg under Solen.

És rátértem én és láttam egy hiúságot a nap alatt:

8 Mangen staar alene og har ikke nogen ved sin Side, hverken Søn eller Broder, og dog er der ingen Ende paa al hans Flid og hans Øje bliver ikke mæt af Rigdom. Men, for hvis Skyld gør jeg mig Flid og nægter mig enhver Nydelse? Ogsaa det, er Tomhed og ondt Slid.

van egy s nincs vele második, sem fia, sem testvére nincs neki; de nincs vége minden fáradságának, szeme sem lakik jó1 gazdagsággal: kiért fáradok én tehát, és megvonom lelkemtől a jót? Ez is hiúság és rossz egy bajlódás!

9 To er bedre faren end een, thi de faar god Løn for deres Flid;

Jobb a kettő mint az egy, mert van nekik jó jutalmuk fáradságukért.

10 hvis den ene falder, kan den anden rejse sin Fælle op. Men ve den ensomme! Thi falder han, er der ingen til at rejse ham op.

Mert ha elesnek, az egyik fölemeli társát; de jaj neki az egynek, ki elesik, és nincs második, hogy fölemelje.

11 Og naar to ligger sammen, bliver de varme; men hvorledes kan den ensomme blive varm?

Épúgy, ha ketten feküsznek, melegjük lesz, de az egynek mikép legyen melege?

12 Og naar nogen kan overvælde den ensomme, saa kan to staa sig imod ham; tretvundet Snor brister ikke i Hast.

És ha valaki megtámadja az egyiket, a kettő áll neki ellen; s a hármas fonál nem egyhamar szakad szét.

13 Bedre faren er en fattig Yngling, som er viis, end en gammel Konge, som er en Taabe og ikke mere har Forstand til at lade sig raade.

Jobb szegény és bölcs ifjú, mint vén és balga király, a ki többé nem képes intést elfogadni.

14 Thi hin gik ud af Fængselet for at blive Konge, skønt han var født i Fattigdom under den andens Regering.

Mert a foglyok házából jött ki, hogy király legyen, bár királyságában szegénynek született is.

15 Jeg saa alle, som levede og færdedes under Solen, stille sig ved den Ynglings Side, som skulde træde i Kongens Sted;

Láttam mind az élőket, kik járnak a nap alatt, az ifjú, ama másik mellett, a ki helyette támad.

16 der var ikke Tal paa alle de Mennesker, han stod i Spidsen for; men heller ikke over ham glæder de senere Slægter sig; nej, ogsaa det er Tomhed og Jag efter Vind.

Nincs vége mind a népnek, mindazoknak, kiknek élén van; de nem fognak vele sem örülni az utóbbiak, mert ez is hiúság és szélnek hajhászata.