Højsangen 1
1 Højsangen, som er af Salomo.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Han kysse mig med Kys af sin Mund; thi din Kærlighed er bedre end Vin.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Dine Salver ere gode at lugte, dit Navn er som en Salve, der udgydes; derfor elske unge Piger dig.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Drag mig! efter dig ville vi løbe; Kongen førte mig ind i sine inderste Kamre; vi ville fryde os og glæde os i dig, vi ville prise din Kærlighed mere end Vin; de oprigtige elske dig.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Jeg er sort, dog yndig, I Jerusalems Døtre! som Kedars Pauluner, som Salomos Telte.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ser ikke paa mig, at jeg er sort; thi Solen har brændt mig; min Moders Sønner ere blevne vrede paa mig, de have sat mig til Vingaardenes Vogterinde; min Vingaard, som jeg havde, har jeg ikke bevogtet.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Giv mig til Kende, du, hvem min Sjæl elsker! hvor du vogter, hvor du lader Hjorden ligge om Middagen, at jeg ikke skal være som en Kvinde, der gaar tilhyllet ved dine Medbrødres Hjorde.
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Dersom du ikke ved det, du dejligste iblandt Kvinderne! da gak ud i Faarenes Spor, og vogt dine Kid ved Hyrdernes Boliger!
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Ved Hestene for Faraos Vogn ligner jeg dig, min Veninde!
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Dine Kinder ere yndige under Kæderne og din Hals under Perlesnorene.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Vi ville gøre dig Guldkæder med Sølvprikker.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Saa længe Kongen var i sin Kreds, gav min Nardus sin Lugt.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Min elskede er mig en Myrrakugle, som forbliver imellem mine Bryster.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Min elskede er mig en Koferdrue, i Vingaardene, udi En-Gedi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Se, du, min Veninde! er dejlig; se, du er dejlig, dine Øjne ere Duer.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Se, du, min elskede! er yndig, ja yndig, ja, vort Leje er grønt.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Vore Huses Bjælker ere Cedre, vort Loft er Cypresser.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
