Salme 95

1 Kommer, lader os synge med Fryd for Herren, lader os raabe af Glæde for vor Frelses Klippe!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Lader os komme frem for hans Ansigt med Tak, lader os raabe af Glæde for ham med Psalmer!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Thi Herren er en stor Gud, ja, en stor Konge over alle Guder.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 I hans Haand ere Jordens Dybder, og Bjergenes Højder høre ham til.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Havet er hans, og han har skabt det, og hans Hænder have dannet det tørre Land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Kommer, lader os tilbede og nedbøje os, lader os bøje Knæ for Herren, vor Skabers Ansigt!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Thi han er vor Gud, og vi ere det Folk, han føder, og den Hjord, hans Haand leder: Vilde I dog i Dag høre hans Røst!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Forhærder ikke eders Hjerte, som ved Meriba, som paa den Dag ved Massa udi Ørken,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 hvor eders Fædre fristede mig; de prøvede mig, og de saa min Gerning.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Fyrretyve Aar kededes jeg ved den Slægt og sagde: De ere et Folk, som farer vild med Hjertet, de kendte ikke mine Veje,

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 saa at jeg svor i min Vrede: De skulle ikke komme til min Hvile!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.