Salme 95

1 Kommer, lader os synge med Fryd for Herren, lader os raabe af Glæde for vor Frelses Klippe!

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Lader os komme frem for hans Ansigt med Tak, lader os raabe af Glæde for ham med Psalmer!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Thi Herren er en stor Gud, ja, en stor Konge over alle Guder.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 I hans Haand ere Jordens Dybder, og Bjergenes Højder høre ham til.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 Havet er hans, og han har skabt det, og hans Hænder have dannet det tørre Land.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Kommer, lader os tilbede og nedbøje os, lader os bøje Knæ for Herren, vor Skabers Ansigt!

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Thi han er vor Gud, og vi ere det Folk, han føder, og den Hjord, hans Haand leder: Vilde I dog i Dag høre hans Røst!

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Forhærder ikke eders Hjerte, som ved Meriba, som paa den Dag ved Massa udi Ørken,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 hvor eders Fædre fristede mig; de prøvede mig, og de saa min Gerning.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Fyrretyve Aar kededes jeg ved den Slægt og sagde: De ere et Folk, som farer vild med Hjertet, de kendte ikke mine Veje,

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 saa at jeg svor i min Vrede: De skulle ikke komme til min Hvile!

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!