Salme 94
1 Herre! Gud, hvem Hævnen hører til, Gud, hvem Hævnen hører til, aabenbar dig herligt!
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Rejs dig, du Jordens Dommer! bring Gengældelse over de hovmodige.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Herre! hvor længe skulle de ugudelige, hvor længe skulle de ugudelige fryde sig?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 De udgyde en Strøm af Ord, de føre fræk Tale; de rose sig selv, alle de, som øve Uret.
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Herre! de knuse dit Folk og plage din Arv.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 De ihjelslaa Enken og den fremmede og myrde de faderløse.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 Og de sagde: Herren ser det ikke, og Jakobs Gud mærker det ikke.
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Giver dog Agt, I ufornuftige iblandt Folket! og I Daarer! naar ville I blive kloge?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Mon han, som plantede Øret, ikke skulde høre? eller mon han, som dannede Øjet, ikke skulde se?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Mon han, som advarer Hedningerne, ikke skulde straffe? han, som lærer et Menneske Kundskab!
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Herren kender Menneskenes Tanker, thi de ere Forfængelighed.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Salig er den Mand, som du, Herre! advarer, og den, du underviser ud af din Lov
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 for at skaffe ham Hvile fra de onde Dage, indtil der bliver gravet en Grav for den ugudelige.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Thi Herren skal ikke opgive sit Folk og ej forlade sin Arv.
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 Thi Retten skal vende tilbage til Retfærdighed, og alle de oprigtige af Hjertet skulle efterfølge den.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Hvo staar hos mig imod de onde? hvo stiller sig hos mig imod dem, som gøre Uret?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Dersom Herren ikke havde været min Hjælp, da havde min Sjæl paa lidet nær boet i det stille.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Der jeg sagde: Min Fod snublede, da opholdt, o Herre! din Miskundhed mig.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Der jeg havde mange Bekymringer i mit Inderste, da forlystede din Trøst min Sjæl.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Skulde Ondskabens Trone have Samkvem med dig? den, som gør Uret tvært imod, hvad Ret er?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 De slaa sig sammen skarevis imod en retfærdigs Sjæl, og de fordømme uskyldigt Blod.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 Men Herren blev mig en Befæstning, og min Gud blev mig en Tilflugts Klippe.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 Og han har ladet deres Uret falde tilbage over dem og skal udrydde dem for deres Ondskab; Herren vor Gud skal udrydde dem.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
