Salme 92
1 En Psalme, en Sang paa Sabbatens Dag.
Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
2 Det er godt at takke Herren og at lovsynge dit Navn, du Højeste!
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
3 at kundgøre din Miskundhed om Morgenen og din Sandhed om Natten
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
4 paa de ti Strenge og paa Psalteren til Harpens Klang.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
5 Thi, Herre! du har glædet mig ved dit Værk; jeg vil synge med Fryd om dine Hænders Gerninger.
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
6 Herre! hvor store ere dine Gerninger, dine Tanker ere meget dybe.
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
7 En ufornuftig Mand kender det ikke, og en Daare forstaar ikke dette.
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
8 Naar de ugudelige grønnes som en Urt, og alle de, som gøre Uret, blomstre, er det til deres Ødelæggelse stedse og altid.
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
9 Men du, Herre, er høj evindelig.
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
10 Thi se, dine Fjender, Herre! thi se, dine Fjender skulle omkomme, alle de, som gøre Uret, skulle adspredes.
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
11 Men du ophøjede mit Horn som Enhjørningens; jeg er overgydt med frisk Olie.
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
12 Og mit Øje saa paa mine Fjender, mine Øren hørte paa de onde, som opstode imod mig.
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
13 Den retfærdige skal grønnes som et Palmetræ, han skal vokse som et Cedertræ paa Libanon.
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
14 De, som ere plantede i Herrens Hus, de skulle grønnes i vor Guds Forgaarde.
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
15 De skulle endnu bære Frugt, naar de ere graahærdede, de skulle være saftige og grønne til at forkynde, at Herren er oprigtig, min Klippe, og at der ikke er Uret hos ham.
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
