Salme 91

1 Den, som bor i den Højestes Skjul, han skal blive om Natten i den Almægtiges Skygge.

A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

2 Jeg siger til Herren: Du er min Tillid og min Befæstning, min Gud, paa hvem jeg forlader mig.

azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

3 Thi han skal fri dig fra Fuglefængerens Snare, fra Fordærvelsens Pest.

Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

4 Han skal dække dig med sine Vingefjedre, og du skal finde Ly under hans Vinger; hans Sandhed er Skjold og Panser.

Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

5 Du skal ikke frygte for Rædselen om Natten, for Pilen, som flyver om Dagen,

Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

6 for Pest, som farer frem i Mørket, for Sot, som raser om Middagen.

a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

7 Om tusinde falde ved din Side og ti Tusinde ved din højre Haand, skal det dog ikke komme nær til dig.

Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

8 Du skal kun skue det med dine Øjne, og se, hvorledes der betales de ugudelige.

Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

9 — Thi du, Herre! er min Tillid; — den Højeste har du gjort til din Bolig.

Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

10 Dig skal intet ondt vederfares, og der skal ingen Plage komme nær til dit Telt.

Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

11 Thi han skal befale sine Engle om dig at bevare dig paa alle dine Veje.

mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

12 De skulle bære dig paa Hænderne, at du ikke skal støde din Fod paa nogen Sten.

Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

13 Paa Løve og Øgle skal du træde, du skal nedtræde den unge Løve og Dragen.

Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

14 „Efterdi han har holdt sig til mig, saa vil jeg udfri ham; jeg vil ophøje ham; thi han kender mit Navn.

Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

15 Han skal paakalde mig, og jeg vil bønhøre ham, jeg er hos ham i Nød, jeg vil fri ham og herliggøre ham.

Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

16 Jeg vil mætte ham med et langt Liv og lade ham se min Frelse.‟

Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.