Salme 81
1 Til Sangmesteren; til Githith; af Asaf.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Synger med Fryd for Gud, vor Styrke, raaber med Glæde for Jakobs Gud!
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Istemmer Lovsang, og giver Trommen, den liflige Harpe med Psalteren hid!
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 Blæser i Trompeten ved Nymaane, ved Fuldmaane, til vor Højtidsdag!
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 Thi den er en Skik i Israel, en Lov for Jakobs Gud.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 Den satte han til et Vidnesbyrd i Josef, der han drog ud imod Ægyptens Land; jeg hørte en Røst, som jeg ikke kendte:
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 „Jeg tog Byrden bort fra hans Skuldre, hans Hænder bleve befriede fra Bærekurven.
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Du paakaldte i Nøden, og jeg udfriede dig; jeg bønhørte dig fra Tordenskyens Skjul, jeg prøvede dig ved Meriba Vande. (Sela)
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 Hør, mit Folk! og jeg vil vidne imod dig; Israel! gid du vilde høre mig.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 Der skal ingen fremmed Gud være hos dig, og du skal ikke tilbede andre Folks Gud.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 Jeg er Herren din Gud, som førte dig op fra Ægyptens Land; lad din Mund vidt op, og jeg vil fylde den.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 Men mit Folk hørte ikke min Røst, og Israel vilde ikke tjene mig.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 Og jeg lod dem fare i deres Hjertes Stivhed; de vandrede efter deres egne Raad.
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Gid mit Folk vilde høre mig! gid Israel vilde vandre paa mine Veje!
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 Da vilde jeg om et lidet ydmyge deres Fjender og vende min Haand imod deres Modstandere.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 De, som hade Herren, skulde smigre for det, og deres Tid skulde vare evindelig. Og jeg skulde bespise det med den bedste Hvede, ja, jeg vilde mætte dig med Honning af en Klippe‟.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
