Salme 80
1 Til Sangmesteren; til „Lillierne‟; et Vidnesbyrd; af Asaf, en Psalme.
Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
2 Du Israels Hyrde! vend dine Øren hid, du, der leder Josef som en Hjord, du, som sidder over Keruber, aabenbar dig herligt!
Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
3 Rejs din Magt for Efraim og Benjamin og Manasse og kom os til Frelse!
Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
4 Gud! hjælp os op igen og lad dit Ansigt lyse, saa blive vi frelste!
Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
5 Herre, Gud Zebaoth! hvor længe har du ladet Vreden ryge uagtet dit Folks Bøn?
Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
6 Du har bespist dem med Taarebrød og givet dem Taarer at drikke i fulde Maal.
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
7 Du sætter os til en Trætte for vore Naboer, og vore Fjender spotte os.
Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
8 Gud Zebaoth! hjælp os op igen og lad dit Ansigt lyse, saa blive vi frelste.
Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
9 Du førte en Vinstok fra Ægypten, du uddrev Hedningerne og plantede den.
Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
10 Du ryddede for den, og den lod sine Rødder rodfæstes og opfyldte Landet.
Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
11 Bjerge bleve skjulte med dens Skygge, og dens Grene vare som Guds Cedre.
Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
12 Den udbreder sine Grene til Havet og sine unge Kviste til Floden.
Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
13 Hvorfor har du nedrevet Gærdet om den, saa at alle de, som gaa forbi ad Vejen, plukke i den?
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
14 Svinet fra Skoven roder om den, og vilde Dyr paa Marken afæde den.
Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
15 Gud Zebaoth! vend dog om; sku ned af Himmelen og se til og besøg denne Vinstok
És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
16 og den Pode, som din højre Haand plantede, og den Søn, som du gjorde stærk for dig.
Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
17 Den er brændt med Ild, den er omhugget; de omkomme for dit Ansigts Trusel.
Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
18 Lad din Haand være over, din højre Haands Mand, over den Menneskens Søn, som du gjorde stærk for dig.
Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
19 Saa ville vi ikke vige fra dig; lad du os leve, og vi ville paakalde dit Navn. Herre, Gud Zebaoth; hjælp os op igen, lad dit Ansigt lyse, saa blive vi frelste.
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
