Salme 74
1 Gud! hvorfor har du forkastet os evindelig; din Vrede ryger imod din Græsgangs Hjord.
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Kom din Menighed i Hu, som du forhvervede i fordums Tid, som du genløste, til at være din Arvs Stamme, dette Zions Bjerg, som du bor paa.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Opløft dine Trin til de evigt ødelagte Steder; Fjenden har handlet ilde med alting i Helligdommen.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Dine Modstandere have brølet midt i din Forsamling, de have sat deres Tegn op til Tegn.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 Det ser ud, som naar een hæver Økserne højt imod Træets tætte Grene.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Og nu de Ting, som vare derudi af udskaaret Arbejde, dem have de sønderslaaet med Økser og Hamre.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 De have sat Ild paa din Helligdom, de have vanhelliget dit Navns Bolig, lige til Jorden.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 De have sagt i deres Hjerte: Lader os kue dem tilsammen; de have opbrændt alle Guds Forsamlingshuse i Landet.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Vi se ikke vore egne Tegn; der er ingen Profet ydermere og ingen hos os, som ved, hvor længe det skal vare.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Gud! hvor længe skal Modstanderen forhaane, skal Fjenden foragte dit Navn evindelig?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Hvorfor drager du din Haand, din højre Haand tilbage? Tag den ud fra din Barm, ødelæg dem!
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Gud er dog min Konge fra fordums Tid, som skaber Frelse midt paa Jorden.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Du adskilte Havet med din Styrke, du sønderbrød Havuhyrernes Hoveder i Vandene.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Du knuste Leviathans Hoveder, du gav Folket i Ørken den til Spise.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Du lod Kilde og Bæk bryde frem, du udtørrede de altid rindende Floder.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Dagen hører dig til, Natten hører dig ogsaa til, du har beredt Lys og Sol.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Du har sat alle Jordens Grænser; Sommer og Vinter, dem har du beskikket.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Kom dette i Hu: Fjenden forhaanede Herren, og et Folk af Daarer foragtede dit Navn.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Giv ikke vilde Dyr din Turteldues Sjæl, glem ikke dine elendiges Liv evindelig!
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Se til Pagten; thi Jordens mørke Steder ere fulde af Volds Boliger.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Lad den ringe ikke vende beskæmmet tilbage, lad den elendige og fattige love dit Navn!
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Gud! gør dig rede, udfør din Sag; kom din Forhaanelse i Hu, som dig sker af Daaren den ganske Dag.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Glem ikke dine Fjenders Røst, dine Modstanderes Bulder, som stiger altid op.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
