Salme 73
1 Kun god er Gud imod Israel, imod de rene af Hjertet.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Men jeg — nær vare mine Fødder bøjede af Vejen; mine Skridt vare lige ved at glide ud.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Thi jeg blev nidkær over Daarerne; jeg maatte se, at det gik de ugudelige vel.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Thi der findes intet Baand for dem indtil deres Død, og deres Styrke er vel ved Magt.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 De have ikke Møje som andre Folk, og de blive ikke plagede som andre Mennesker.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Derfor har Hovmod prydet dem som en Kæde, Vold skjuler dem som et Smykke.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Deres Øjne staa ud af Fedme; Hjertets Tanker faa Fremgang.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 De haane og tale i Ondskab om at øve Vold; fra det høje tale de.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 De sætte deres Mund i Himmelen, og deres Tunge farer frem paa Jorden.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Derfor vender deres Folk hid, og Vand i fulde Drag uddrikkes af dem.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Og de sige: Hvorledes skulde Gud vide det? og er der Kundskab hos den Højeste?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Se, disse ere de ugudelige; dog ere de rolige til evig Tid, de forøge deres Gods.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Kun forgæves har jeg renset mit Hjerte og toet mine Hænder i Uskyldighed.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Og dog blev jeg plaget den ganske Dag, og min Straf var der hver Morgen.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Dersom jeg havde sagt: Jeg vil føre saadan Tale; se, da havde jeg handlet troløst imod dine Børns Slægt.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Og jeg tænkte efter for at forstaa det; men det var en Kval i mine Øjne,
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 indtil jeg gik ind i Guds Helligdomme og gav Agt paa deres Endeligt.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Kun paa slibrige Steder sætter du dem; du lader dem falde til at ødelægges.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Hvorledes ere de i et Øjeblik gaaede til Grunde? de ere omkomne, de have faaet Ende ved Forskrækkelserne.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 De ere ligesom en Drøm, naar een er opvaagnet; Herre! naar du opvaagner, vil du foragte deres Billede.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Da mit Hjerte var bittert, og det stak mig i mine Nyrer,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 da var jeg ufornuftig og kunde ikke forstaa noget, jeg var som et Dyr for dig.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Men jeg vil stedse blive hos dig; du holder ved min højre Haand.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Du leder mig efter dit Raad, og derefter optager du mig til Ære.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Hvem har jeg i Himlene? og lige med dig har jeg ikke Lyst til noget paa Jorden.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Forsmægter mit Kød og mit Hjerte, saa er Gud mit Hjertes Klippe og min Del evindelig.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Thi se, de som holde sig langt borte fra dig, omkomme; du udrydder hver den, som ved Bolen viger af fra dig.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Men det er mig godt, at Gud er mig nær; jeg har sat mit Haab paa den Herre, Herre, at jeg kan fortælle alle dine Gerninger.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
